Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - DISPUTA - Őze Sándor: Még egyszer a ferencesekről. Válasz Szabó András: A magyarországi reformáció kezdete és az átmeneti korszak a reformátorok életútjának tükrében című cikkére
124 Egyháztörténeti Szemle XI/1 (2010) Nem tagadtam, hogy volt ferences ellentámadás a reformációval szemben és nem az aposztázia volt túlsúlyban a renden belül, cikkem nagyobbik fejezete erről szólt. Több rendtagot sorolok fel Karácsonyi János és Zoványi Jenő monográfiáira támaszkodva (ahogy Szűcs Jenő és Szakály Ferenc is tette), mint aposztatát, mi több, ezzel kezdtem a korszak tárgyalását, oldalakon keresztül.'4 Nem értem továbbá, miért ismétli meg Szabó András Romhányi Beatrix - szintén az általam szerkesztett, a 2005-ös konferencia kötetben megjelentetett - tanulmányára hivatkozva az egyébként köztudott tényt, a ferences jelenlétre és a katolicizmus reformáció alatti túlélésére vonatkozóan, melyet cikkemben én is említettem. Miért használtam mindehhez Zoványi Jenő adatsorát? Mert az eddigi szerzők is azt tették. Szűcs elemezte és Szakály is erre az adatsorra alapozott, ha ellenőrizték és javították is később, vita esetén ezt az adatmennyiséget kellett alkalmazni. A Szabó által tulajdonképpen vitatott rész (néhány oldal), mely a reformáció és a feltételezhető magyarországi ferences hatásról szól, szintén tartalmaz egy 25 névből álló névsort, mint a reformáció ellen fellépő szerzeteseket leíró fejezet esetében. Három tényezőre figyeltem fel: a ferences iskoláztatás vagy hatás, a délvidéki származás, és katonai környezet jelenlétét vizsgáltam az életrajznál a magyar etnikumú, korai reformátorok jelentkezésénél. Az ideológiai hasonlóságot hangsúlyoztam és a történeti szerepet: sokkhatás-kezelés, apokaliptika illetve szociális érzékenység. Szabó András ezt a névsort elemzi végig. így fogalmaz: „Szűcs Jenő a sárospataki iskola kezdeteiről szóló vitacikkében ízekre szedte és végképp a mesék világába sorolta azt a romantikus történetet, amely szerint Kopácsi István, a sárospataki ferences rendház utolsó rendfőnöke lett volna, s 1531-ben rendtársával, Sztárai Mihállyal együtt csatlakozott volna reformációhoz, áttérítve Perényi Pétert és megalapítva a pataki kollégiumot. Miután nemcsak a sárospataki kollégium hagyományos »alapítási« dátumát zúzta ezzel porrá, hanem a ferences reformátorok legendájának alapját képző történetet is, mintha visszariadt volna a következtetésektől, s teljesen logikátlanul elfogadta azt a »hagyománymagot«, hogy Kopácsi és talán Sztárai is ferences volt korábban.'s” 14 15 14 Ld.: a néhány héttel ezelőtt rendezett „800 éves a ferences rend. Tudományos konferencia a rend lelkiségéről, történeti hivatásáról és kulturális művészeti szerepéről” c. rendezvényt. (A konferencia elnökei Varga Kapisztrán OFM történész és Őze Sándor történész voltak.) E konferencián egyébként újabb hiányosságok vetődtek fel Karácsonyi „munkamódszerével” kapcsolatban. Sajnálom, hogy Szabó András nem tudott jelen lenni. A 63 előadás szerkesztése és kiadása ismét éveket vesz majd igénybe. 15 Szűcs Jenő: Sárospatak reformációjának kezdetei. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, II. Bp., 1982.16-20., 22. p.
