Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNY - Gyulai Éva: A jezsuiták sárospataki Agonia-kongregációja a 17. században
10 Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009) Karolina Amália hesseni őrgrófnő 1695 nagyböjtjén gyakorolt kegyessége, a passió-misztika iránti vonzalma, amelynek nyilvánvaló jele az Agonia Társulatba való belépése -úgy tűnik- férjének is mintaként szolgált, hiszen ebben az ájtatosságban a birodalmi hercegnő volt a kezdeményező fél. Tudjuk, hogy a fiatal Charlotte Amália kolostorban nevelkedett, s csak nem sokkal esküvője előtt hagyta ott az apácákat. A kis németalföldi városkában működő thorni zárda azonban nem sokban hasonlított a „közönséges” apácakolostorokhoz, s nemcsak azért, mert alapítását Nagy Károlyhoz köti a hagyomány, hanem különleges jogállása miatt, hiszen egyike volt a Német-Római Császárság birodalmi apátságainak, amelyek ún. Reichsfreiheit, vagyis birodalmi szabadság birtokában voltak, sem földesúri, sem kegyúri, sem püspöki joghatóság nem állt felettük, közvetlenül a császár alá tartoztak. A thorni Damenstift vezetője, az apát-fejedelemnő („Fürstäbtissin”) a kolostor és birtoka területén fejedelmi jogokkal volt felruházva, igaz, az apátnők, akárcsak az alapítványi hölgyek, kizárólag a Birodalom fejedelmi és főúri elitjéből „rekrutálódtak”, s így a konventre a középkor végétől a világiasság a jellemző, feladata elsősorban a leánynevelés volt, a legtöbb arisztokrata lány innen ment férjhez. A „Damenstift” mellett az apácák sajátos társaskáptalant is létrehoztak, tagjai, a kanonisszák, akárcsak a kolostor hölgyei, sokszor külön palotában laktak, vagy szállást béreltek a városban.31 Bár az oldalági Wanfried a birodalom egyik legkisebb fejedelemsége volt, igaz, Hessen viszont az egyik legősibb birodalmi hercegség, a hercegnő nemcsak, hogy fejedelmi udvarból érkezett, hanem vallásos nevelése is fejedelmi volt, így Thornban a vallásgyakorlatnak, az ájta- tosság formáinak, a vallásos misztikának a legújabb, „legdivatosabb” formáit is megismerhette anélkül, hogy a „Damenstift” világias közegé- * 31 quam ob pulveres muris adhaerescentes obfuscati, ac denique ob nimiam tormentorum explosionem, bombarumque injectarum vehementiam ruinam minitantis reparatione igitur et dealbatione facta, in loco summi altaris altare novum erectum est, colore varias marmorum species belle repraesentante. Alterum item laterale Sancti Patris nostri Ignatii altare olim quidem labore sculptorio insigne, nunc vero Residentiae sumptibus deauratum. Cui ex liberalitate domini baronis Francisci Klobusiczky accessit altare Sancti Indianum Apostoli Francisci Xaverii prius exstructum, ac nunc deauratum. Huic successit altare Congregationis Agonizantis Christi a generoso domino Caspare Wohlmut nunc exornatum et auro insignitum, quod non tam ideo laudabile est, quod a commandante loci hujus, quam quod a neo-converso et per opus hoc constantiam suam demonstrare volenti institutum sit.” EK K. Ab 95/1 pp. 114-115. (Annuae 1696) 31 A thorni és hesseni birodalmi konventről bővebben: Küppers-Braun, Ute: Frauen des hohen Adels im kaiserlich-freiweltlichen Damenstift Essen (1605-1803). Eine verfassungs- und sozialgeschichtliche Studie. Zugleich ein Beitrag zur Geschichte der Stifte Thorn, Elten, Vreden und St. Ursula in Köln. Münster, 1997. (Quellen und Studien. Veröffentlichungen des Instituts für kirchengeschichtliche Forschung des Bistums Essen, Band 8.)
