Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Forgó András: "... rediit tamen vacuus...". Egyházegyesítési kísérlet a 17. század utolsó évtizedében
A puritán sabbath Angliában, Új-Angliában és Magyarországon 97 „Új-Angliában sabbath napja Égi, csöndes és tiszta nap, Izrael mikor otthonát elhagyva Halkan a templomig halad. Azt az időt idézi most regénk, Amikor harsány dobverés, Vagy kagylókürt szólt, nem harang.”1? (Petrőczi Éva fordítása) Szerepel Morse Earle asszony könyvében egy nagyon bensőséges, kedves közjáték is, amelyben Nehemiah Wellington óhazai puritánnak az előzőekben már felidézett önfegyelmezése, a prédikáció alatti szundikálástól az istentisztelet résztvevőit megóvó „rágicsálás” újhazai rokonára ismerhetünk, szelídített formában. Egy meg nem nevezett idős massa- chusettsi puritán férfi ugyanis arról írt alkalmi verset, hogy kisfiú korában Mrs. True, a bunyani hangulatú nevet viselő Igazlelkű Asszonyság, kaprot, kömény- és édesköménylevél-csokrocskákat adott neki a templomban, hogy az Ige jó íze mellé evilági ízekkel szolgáljon a gyermeknek, s le is kösse kissé netán elkaladozó figyelmét. Az egykori kisfiú ezt a gesztust ősz fejjel is sokkal többre értékelte, mint az öregkora Amerikájában hivatásos énekesek szerepeltetésével és egyéb attrakciókkal felsallangozott modern istentiszteleteket.* 18 Az eddigiekben felidézett, többnyire nagyon humánus mozzanatok után az őseivel szemben nagyon tárgyilagos Mrs. Morse Earle meglehetősen elrettentő példákról is beszámol Új-Anglia vasárnapjaival kapcsolatban. Például arról, hogy Symenes nagytiszteletű úr, a massachusettsi Woburn lekésze nem egyszer négy és fél órán át prédikált, s arról is, hogy a híres-neves Wigglesworth tiszteletest és gyülekzetét egy kemény télen három hétig távoltartotta a fűtetlen templomtól az ott beszerzett Nagy Köhögés.1« Még elképesztőbbek, testet-lelket gyötrőbbek voltak Dr. Sámuel Peters lekész úgynevezett „balga, komor törvényei”, az újhazai szuperpuritán kegyesség e torz lenyomatai. Ennek rendelkezései szerint vasárnaponként: „Senki ne utazzék, ne főzzön, ne vesse meg az ágyakat, ne vágjon hajat, ne borotválkozzék... Egy asszony se csókolja meg gyermekét vasár- és napokon... Továbbá: senki ne lovagoljon sabbathkor, (szegény jó óhazai Ralph Josselin lám, mekkorát bűnözött, amikor hosszú betegsége után lóháton kocogott prédikálni! P.É ) ne sétáljon a kertjében, avagy bárhol másutt, kivéve a templomba vezető, illő komolysággal megtett utat.”20 A túlzásoktól — sajnálatos módon — még az olyan, közszeretetnek örvendő új-angliai lelkészek sem voltak mentesek, mint a prédikátordinasztiát alapító John Cotton. Unokája, Cotton Mather lejegyezte, hogy nagyapja már a szombat alkonyi óráitól - követvén ezzel sok tex? Morse Earle, 1974. 27. p. 18 Morse Earle, 1974.41. p. w Morse Earle, 1974. 74. p. 20 Morse Earle, 1974. 245. p.
