Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - RECENZIÓK - Nagy Antal Mihály: A holokauszt és a keresztény világ. Szembenézés a múlttal és a jövő kihívásaival
122 Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009) Vatikán sem merte vállalni, amihez jó hátteret biztosított a Hitlerrel kötött konkordátum. A kérdés felvetésének van realitása, amint erről a könyvben több helyen is olvashatunk. (104., 107., 129. old.) A kérdés valójában megválaszolhatatlan. Nem tudjuk és nem tudhatjuk, hogy mi történt volna. Azt viszont tudnunk kell, hogy az egységes kiállás elmulasztása történelmi tévedés, Krisztus, a keresztyénség lényegének a megtagadása, az üldözöttek reménységének a megszégyenítése, az egyház hitelességének nagymértékű elveszítése, aminek a jövőben nem lenne szabad megismétlődnie. 4. A tárgyilagosság és tényszerűség kérdése. Ger van Roon ezzel a mondattal kezdi írását: „Egyes történelmi események jelentőségét csak úgy kutathatjuk érdemben, ha nem elszigetelten, hanem a megfelelő történelmi kontextusba helyezve vizsgáljuk őket, mint láncszemeket a láncban.” (157. old.) Nos, ezen a téren van némi probléma. Igaz, amit Helen Fein mond: „Akár a németek által megszállt, akár a velük szövetséges államokat tekintjük, mindenütt, ahol a domináns egyház vezetői nyíltan felléptek a deportálások ellen még a transzportok megindítása előtt vagy rögtön azt követően, a zsidók többsége megmenekült a deportálástól.” (107. old.) Ez valójában csak Dániára és Bulgáriára érvényes. E két ország helyzete azonban nem hasonlítható össze más országok helyzetével, különösen is Lengyelország, Magyarország, a Szovjetunió körülményeivel. A menekítés a menekítési adottságokon és a befogadási készségen is múlott. Tragikus példa az „áruért vért - vért áruért” akció kudarca: „Megmenteni egymillió zsidót? Aztán mit csinálnánk velük? Hová tennénk őket?”2 3 William Temple harca, hogy Anglia fogadja be az üldözötteket, hajótörést szenvedett a brit kormány ellenállásán.3 S a szomorú, hogy a brit kormány és az USA kormánya is „jó keresztyénekből” állt. Egy másik: A nácik hatalomra kerülésének az elfogadása, a reváns igénye „jó németekként” elfogadható, mert „igazságtalannak találták, hogy az első világháború teljes terhét és felelősségét országuknak kelljen elviselnie”. (97. old.) Az viszont elítélendő, hogy a magyarok örültek a Felvidék egy része visszacsatolásának? Elvették Németország területének kétharmadát? A Vörös Hadseregtől és a bolsevizmustól való félelem bizony jogosnak bizonyult. (200. old.) A magyar nép, a magyarországi egyházak megrögzött antiszemitaként és antijudaistaként való beállítása (194-201. old.) - enyhén szólva — nem felel meg a valóságnak. A zsidók helyzete Magyarországon semmivel sem volt rosszabb, mint más országokban, sőt kedvezőbben is alakult. A magyar reformátorok a mohácsi vészt nem a zsidók bűnének, hanem Isten ítéletének tekintették és hirdették, és szívesen vontak párhuzamot a zsidók és a magyarok történelme között. Igaz, volt tiszaeszlári per (1882), ami azonban a vádlottak felmentésével és nem 2 Hausner, Gideon: ítélet Jeruzsálemben. Bp., 2004. (2. kiad.) 344. p. 3 Uo. 342. p.
