Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Borbély Tamás: Alexandersohn Jonathán és a csabai rabbiper
84 Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009) csak akkor használja az enyhébb gyakorlatot, ha az az általánosan elfogadott gyakorlatnak és nem pedig egyes rabbinikus tekintély nézetének felel meg.?1 A per utóélete Alexandersohnt tehát rehabilitálták, ám önfejűsége és makacssága tovább nehezítette helyzetét. Mindenáron csabai rabbi akart maradni, ezért a számára elégtételként kirótt 800 forintot sem volt hajlandó elfogadni, csak és kizárólag a csabai rabbi-szék újbóli elfoglalását tartotta megfelelő' elégtételnek. Emiatt nem is írta alá az eléje terjesztett ítéletet, így a rabbi-kollégium eredmény nélkül oszlott fel. A Helytartótanácsnál megsürgette a Borsod megyei hatóságnál indított perét, amelyet a csabai hitközség ellen indított, azután Berlinbe, majd Frankfurtba, a reform központjába utazott, hogy támogatókat szerezzen. Ausztria és Németország tekintélyes rabbijai, sőt a berlini rabbinátus is kiállt mellette és felszólította Szófért, hogy Alexandersohnnal szembeni eljárását magyarázza meg.?2 Alexandersohn tehát családját hátrahagyva több mint tíz évig vándorolt és a Habsburg Birodalmon, valamint a német területeken kívül Dániában, Itáliában, Franciaországban, Angliában és Hollandiában is megfordult. Utazásai során ajánlóleveleket, véleményeket gyűjtött rabbiknál és tudósoknál, jogigényének támogatására, valamint azért, hogy a különböző zsidó hitközségeknél pénzt gyűjthessen. Emellett előfizetéseket gyűjtött a könyvére,71 72 73 74 75 amelyben a hitközség elleni küzdelmének, perének dokumentumait és a segítőitől kapott támogató leveleket gyűjtötte egybe. Alexandersohn esetét több előfizetője is kommentálta. Leopold Zunz, a korszak egyik legnevesebb zsidó hittudósa szerint például a könyvben „a fanatizmus ártatlan áldozata mutatja be életét”.™ Egy másik véleményező, Julius Fürst azért támogatta a könyv megjelenését, mert ezzel igyekezett elősegíteni a „régi rabbik fanatikus mesterkedéseinek leleplezését”.73 Alexandersohn könyvét legelőször 1846-ban Dessauban sikerült kiadnia, ám ebből még csak kevés példányt tudott kinyomtatni, a könyvkiadó ugyanis becsapta. A következő évben, 1847-ben már elegendőt nyomtattak ahhoz, hogy minden előfizetőjének jusson, Ale- xandriától Manchesterig, Pozsonytól Eperjesig. Olyan híres nevek tűn71 Uo. 23. p. 72 Uo. 25-27. p. 73 Alexandersohn, Jonathan: Ehrenrettung und auf Dokumente gestützte Widerlegung aller gegen mich vorgebrachten Beschuldigungen und Verunglimpfungen. Meine durch öffentliche Blätter einigermaßen schon bekannte Verfolgungsgeschichte, Dessau, 1846. (továbbiakban: Alexanderssohn, 1846.) 74 Miskolczy Ambrus: Horn Ede. Máriabesenyő-Gödöllő, 2007. (továbbiakban: Miskolczy, 2007.) 18. p. 73 Alexanderssohn, 1846.146. p. 75 Miskolczy, 2007.17. p.
