Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Borbély Tamás: Alexandersohn Jonathán és a csabai rabbiper
Alexandersohn Jonathan és a csabai rabbiper 85 nek fel előfizetőinek névsorában, mint például Eötvös József vagy Sztankovits János püspök, ami a magyarországi elit bizonyos rokon- szenvéről tanúskodik.76 A könyvben megtalálható előfizetői jegyzék többek között kiválóan dokumentálja azt is, hogy a korabeli Magyar Királyság városaiban kik voltak azok a reformer szellemű zsidó és nem zsidó polgárok, akik hajlandóak voltak pénzt áldozni a könyvért, bizonyítva ezzel a maguk érdeklődését. Alexandersohn a könyvében csak az ügyére vonatkozó dokumentumok szerepeltek saját kommentárjaival ellátva. Szenvedéseinek részletes előadására és annak könyvbe foglalására már nem maradt elegendő pénze.77 78 Alexandersohn pere a világi hatóságoknál — bár többször is sürgette - fennakadt, mivel a világi törvénykezés nem hozhatott semmilyen ítéletet ügyében, amelyet folyamatosan egy „felsőbb rabbinikus bíróság” elé küldték, ami nem létezett. Az idő előrehaladásával Alexandersohn és az ügy kikerült a figyelem középpontjából, Alexandersohn végleg magára maradt és teljesen elszegényedett. Magyarországon időközben ellenfelei már azt is elhíresztelték róla, hogy kikeresztelkedett. A csabai rabbi 1869. november 24-én koldusszegényen halt meg az óbudai zsidó kórházban.?8 Alexandersohn Jonathán magyarországi működése, perei, vándorlása a későbbi irodalomban és történetírásban úgy jelentkeznek, mint a reform szellemiségben élő rabbi összeütközése az elmaradott fanatikusokkal. Főleg a kortárs nyugati és hazai reformer zsidók, majd a későbbi neológ történetírás - mint például a már említett Groszmann Zsig- mond - látja úgy Alexandersohnt, mint a korán jött reformert, aki szabályosan koldusbotra jutott a fejlődés érdekében vívott kilátástalan küzdelmében. Később ez a kép jelenik meg a Zsidó Lexikonban illetve a későbbi szakirodalomban is. Fentebbiekben arra próbáltunk rámutatni, hogy ez a kép nem igazán helytálló. A viszály indító oka sokkal inkább a személyes érdekek összeütközése volt, és az, hogy a rabbi tényleg nem illett a hejőcsabai közösségbe. Alexandersohn és pártfogói állítása szerint - amelyet aztán Kohn Schwerin Götz által lefolytatott eljárás igaznak is ítélt - a hejőcsabai hitközség azért igyekezett a rabbi ellen felhozott vádakat vallási színben feltüntetni, mivel így biztosak lehettek abban, hogy a korábban a csabai rabbival szintén összeütközésbe került Lőw Eleázár által összehívott testület megfosztja majd a rabbi-széktől. Ez is azt mutatja, hogy a korszak felfokozott vallási-politikai hangulatában a rabbi és a hitközség között fennálló, gyakran személyeskedésbe torkolló viszályokat egyszerűbb volt vallási konfliktusként feltüntetni, még ha az az ügy alapjában más jellegű is volt. Az általunk megismert források szerint Hejőcsabán is erről volt szó. A dolgozat korábbi részében már tárgyalt hitközségi viszályok két típusa szerint ez az ügy sokkal inkább 76 Uo 18. p. 77 Kohn, 1898-1899. 28. p. 78 Uo. 28. p.
