Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Borbély Tamás: Alexandersohn Jonathán és a csabai rabbiper
Alexandersohn Jonathan és a csabai rabbiper 83 A második egyházi eljárás ítélete Miután a második eljárás bírái elvégezték feladatukat, kiegyezést akartak kieszközölni a két fél között, mert feltehetőleg féltek formális ítéletet hozni. A rabbik vélhetően nem szerettek volna a szigorú és mélyen tisztelt Szófér Mózesnak ellent mondani.68 * 70 Ezt a feladatot végül csak akkor merték felvállalni, amikor Kohn Schwerin Götz elvállalta az elnökséget. Kohn Schwerin maga is országosan ismert rabbi volt, aki már többször ellent mert mondani Szófér Mózesnak. A lefolytatott vizsgálatok alapos áttanulmányozása után végül Kohn Schwerin Götz a következő eredményre jutott: „kimutatta, hogy még az esetben is, ha azok [ti. a tanúvallomások] igazak lennének, a zsidó vallásos szabványok értelmében nem szolgáltatnak jogalapot a hozott ítéletre. Alexandersohn a kérdéses esetekben vagy szigorúan a vallásos intézkedések szerint, vagy pedig azoknak enyhébb, de azért megengedett fölfogása szerint és úgy járt el, hogy csak az előítélet találhatott azokban gáncsolni valót.”69 Ezzel együtt azt is kimondták, hogy az első eljárás rabbijai, akiknek feladatuk pusztán a tanúvallomások felvétele volt; részrehajlónak mutatkoztak és túlléptek hatáskörükön, amiért a jegyzőkönyv végén elmarasztaló ítéletet hoztak. Nem sokkal később Kohn Schwerin már további, egyértelmű bizonyítékot is talált. Baján két tanú kereste fel, akik hajlandóak voltak tanúskodni Alexandersohn ártatlansága mellet. Emellett Krieshaber paksi rabbi egyik fia is jelentkezett, hogy az ő nevében a csabaiak hamis vádakat terjesztettek Alexandersohnról. Miután az új tanúkat is szabályszerűen kihallgatták, Kohn Schwerin levélben értesítette Rosenthal Salamont és Ullmann Gábrielt, a pesti hitközség elöljáróját. Ez a két előkelő ember megbízta Kohn Schwerint egy újabban összehívandó rabbi-testület elnökének, aki ezt elfogadta, majd a három eddigi ítélet- hozataltól tartózkodó rabbi is beleegyezett az újabb részvételbe. Még egy rabbira szükség volt ahhoz, hogy páratlanul legyenek, ezt a tisztet végül Oppenheimer Simon pesti hitközségi ülnök töltötte be.z° Miután az újabb tanácskozások az elöljáróság színe előtt rendben lefolytak, kimondták az Alexandersohnt rehabilitáló ítéletet, amely a valamennyi ellene felhozott vádat hamisnak és alaptalannak mondott ki, őt pedig alkalmasnak nyilvánított arra, hogy a rabbi-hivatalt betöltse. Alexandersohnt csupán azért fedték meg, mert néha izgatottságában illetlen volt országos hírű, tekintélyes rabbikkal szemben. Arra is kötelezték a porosz rabbit, hogy ha lehetséges, rituális kérdésekben 68 Kohn, 1898-1899. 20-21. p. 59 Uo. 21. p. 70 Uo. 22-23. P-
