Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Borbély Tamás: Alexandersohn Jonathán és a csabai rabbiper
Alexandersohn Jonathan és a csabai rabbiper 75 Az összeülő bíróság kétszer is próbálta Alexandersohnt elhívni, hogy legyen jelen a tanúmeghallgatásoknál. A rabbi azonban nem volt hajlandó megjelenni bírái előtt, és azt üzente az érte küldöttel, hogy ,,a’ Szántai Rabinus neki nem parantsol és az illy papoknak [ti. akik meghívták] meg nem jelen”.35 Löw vélhetőleg előre sejthette, hogy Alexandersohn nem fog részt venni a meghallgatáson, mivel egy bizalmi embere sincs az általa kinevezett testületben, így annak kinevezése nem volt szabályszerű. Alexandersohn előbb idézett levele is erre utal. Löw feltehetőleg éppen emiatt direkt meghagyta: „ha Alexandersohn vonakodnék előttük megjelenni, annak távollétében is kihallgassák a tanukat”.36 Alexandersohn valóban nem volt hajlandó megjelenni a bírók előtt. Levelében, amelyet feltehetően a bíróknak írt, a következő ellenvetései vannak: „Tudtokra adom, hogy azon Csabaiak Tanú vallások ki se halgattasson, mivel hogy ők azon okon gyűlölőim, hogy őket Isteni félelemre dorgálom.” A felek ezek szerint lényegében tehát ugyanazzal vádolják egymást. A hejőcsabai zsidó közösség aggódik, mert Alexandersohn Jonathán rabbi szerintük vallásuk „gyökeres kiirtására szándékozik”.37 Ezzel szemben Alexandersohn azt állítja, hogy a helyiek éppen azért „panaszolták” be, mert a hitközség tagjait istenfélelemre próbálta nevelni, és egyébként is elég komoly szabálytalanságok fordultak elő a hitközség vallási életében.38 Az első egyházi eljárás tanúvallomásai A peranyag pontosan ismerteti a tanúk vallomásait, amelyek alapján az első per végén elítélték Alexandersohnt. A következőkben bemutatjuk, mely vallási szokások, hagyományok állítólagos elhagyásával, megtagadásával vádolták a csabaiak megválasztott rabbijukat. Több tanú együttesen azt vallja, hogy Alexandersohn egyik szombaton az esti imádság előtt azt mondta Kun Mózesnek, hogy tegye az égő gyertyát az asztalra. Az ezt értetlenkedve fogadó zsidók előtt kijelentette, hogy igenis szabad szombaton az esti imádság előtt megfogni gyertyát. A tanúk nem térnek ki arra, hogy a rabbi pontosan mivel indokolta véleményét, ha egyáltalán indokolta. A vallomások szerint a rabbi elfogadta és megengedhetőnek tartotta azt, hogy szombati napon szabad a gyertyához nyúlni. Két tanú vallomása a következőt állítja: a rabbi „az sachterság tárgyában’^« valamely kérdésben könnyelműen azt nyilatkozta, hogy ő keveset foglalkozik ilyen kérdésekkel, és ha „az Könyvben tsak egy könnyítést” is talál, akkor ő ahhoz tartja magát. A két tanú vallomása megegyezik abban, hogy egyszer a rabbi a kezére és a fejére helyezett 35 * 37 * * 35 Uo. 36 KOHN, 1898-1899. 324. p. 37 B-A-Z.M.Lt. IV. 501/e. 2555/1838. sz. 38 Vö. Kohn, 1898-1899. 317-318. p. 3« B-A-Z.M.Lt. IV. 501/e. 2555/1838. sz.
