Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Borbély Tamás: Alexandersohn Jonathán és a csabai rabbiper
76 Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009) imaszíjak felvétele közben beszélt, ami elvileg tilos a zsidó hagyományok szerint.4° A nyolcadik tanú nagyjából ugyanezt ismétli el, viszont kiegészíti még azzal, hogy ráadásul a rabbi, miközben a szíjakat felhelyezte, nemcsak hogy beszélt, hanem többek között szó szerint azt mondta: „basszom a Lelkedet”.1*1 A rabbinak ez a megnyilvánulása többször is megjelenik még a peranyagban, ami nem véletlen, hiszen elég komoly vétségről van szó. Igaz viszont, hogy ez a kifejezés mindig csak kontextusából kiragadva jelenik meg. A tanú ugyanis pontosan azt vallja, hogy a rabbi éppen azért mondott ilyet, mert valakit idézett, aki ténylegesen ezt mondta, amit ő (ti. Alexandersohn) elítélt. Kohn Sámuel elgondolkodtatónak tartja azt, hogy mennyire elfogadható az a tanúvallomás, amely szerint egy német nyelvű rabbi magyarul káromkodik.42 A rabbi elleni tanúvallomások egy másik jelentős csoportját képezték azok, amelyek Alexandersohnnak a kóserhúshoz való viszonyulását támadták. Már egy korábbi tanú is vallotta, hogy Alexandersohn, ha lehetett, a sachterság kérdésében (is) a könnyebb megoldásokat választotta. Ezt több tanú is megerősíti azáltal, hogy azt vallják: a rabbi igen könnyedén, komolyabb vizsgálat nélkül kósernak titulált különböző húsokat. Egy esetben például egy láthatóan rothadt húst fogadott el kósernak, amit aztán később a zsidó közösség el is fogyasztott. Az ilyen vétségek nagyon súlyosnak számítanak, hiszen aki nem követi pontosan a törvényeket, az a hagyományos felfogás szerint a zsidóság szent és misztikus egységéből zárja ki önmagát.43 Ezért a rabbi pontatlansága nyomán a közösség elé kerülő kétes tisztaságú ételeknek nagyon komoly következményei lehettek mindnyájukra nézve. A leggyakrabban említett tanúvallomások a rabbinak azokat a cselekedeteit emelik ki, hogy például mosdatlanul étkezett, felkelés után nem mosdott, hajadon fővel feküdt le. Ugyancsak említik még, hogy szombaton egy keresztény lánnyal befűtette kályháját kávéfőzés miatt, vagy imádság után pálinkát ivott. Az Alexandersohn ellen felhozott vádak közül mindenképpen a legsúlyosabb vétségként jelenik meg, hogy: ,,a’ szó ’s beszéd között elől jött az gazdag halála felől, hogy a’ midőn a’ gazdag meg hal, ’s az szegénynél semmivel sem különb, és hóitok után tsak egyformák, [...] arra az Rabbinus felelvén, én arról keveset hiszek a’ ki meg hal az meg vagyon halva, a’ más világon sem jutalom sem büntetés nintsen.”44 * 43 44 4° Ez a szíj a t’fillin, amit a hétköznapi reggeli ima idején a homlokra és a karra kell illeszteni. Ennek eredete az sMóz 6, 8. A t’fillin nem viselhető állandóan, csak imádkozás alkalmával, éspedig mindig a reggeli imához és alkalmilag a délelőttihez, de az estihez sohasem. 4‘ B-A-Z.M.Lt. rV. 501/e. 2555/1838. sz. 4= Kohn, 1898-1899. 325.P. 43 Rékai Miklós: A munkácsi zsidók „terített asztala”. Bp., 1997. 69. p. 44 B-A-Z.M.Lt. IV. 501/e. 2555/1838. sz.
