Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Borbély Tamás: Alexandersohn Jonathán és a csabai rabbiper
74 Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009) get”. Úgy gondoljuk, hogy a rabbi és a hejőcsabai zsidó hitközség között feszülő ellentét egyik lehetséges alapját képező kulturális távolságot: a porosz származású rabbi egészen nyugatias életmódját, viselkedését, valláshoz való viszonyulását nevezhették talán a csabaiak „epicureusi” gondolkodásmódnak. A kifejezést egyébként az első per vezetője, Lőw Eleázár használja levelében, feltételezhető tehát, hogy a közösség tőle veszi át ezt a „minősítést”. A rabbi és a hitközség között lévő távolság csakhamar komoly ellenszenvvé fokozódott. A két fél közötti viszony odáig fajult, hogy azt már csak bírói közbenjárással lehetett megoldani. A helyzetet így mutatja be a forrás: ,,a’ darab ideig hamu alatt lappangott szikrácska élénk lángra lobbanván, eloltásához bírói segedelem nélkül remény sem lehete”.3° Az első egyházi eljárás A zsidó hitközség ezek után saját vallásának elvei és gyakorlata szerint igyekezett az ügyet a bíróság előtt megoldani: „Ennek következtében tehát legelsőbben is Elizer nevű szántói főrabbinushoz folyamodtunk, ki is a’ megnevezett Alexandersohn Jonathán ellen a’ csabai község részéről feladott panasz kinyomozására vallásunk elvei szerint három papot, úgymint löki és szikszói rabbinusokat és szántói kispapot küld- vén ki.”3i Érdemes megemlíteni azt, hogy ilyen bíróságot korábban, a helyzet elmérgesedésének kezdetén már Alexandersohn is igyekezett összehívni, ám akkor még az üggyel érdemben nem foglalkoztak.32 A rabbi által korábban összehívandó testület nem egyoldalúan választott lett volna, hanem az idevágó zsidó szabályok szerint összeállított: a felek mindegyike egy-egy rabbit választ, a harmadikat pedig a már megválasztott kettő.33 Feltételezhető, hogy az eredetileg kinevezett verpeléti és (me- zőjcsáti rabbi azért nem vállalta a testületben való részvételt, mert ezt a szabályt a bírák kinevezése során nem tartották be. Az ez ügyben folytatott tárgyalások két hónapig húzódtak, végül 1834. szeptember 11-én érkezett Csabára a Löw Eleázár által kinevezett bírói testület, amely a szikszói és (tisza)löki rabbikból és a(z) (abaúj)szántói rabbi helyettesből állt.34 3° UO. 3> Uo. 32 1834. április 20-án a Miskolcon ülésező Borsod megyei községek elöljáróihoz fordult, akik közölték vele, hogy ügyével nem érnek rá foglalkozni. Ezután saját községe elöljáróinál sürgette egy rabbi-testület összehívását, de itt is elutasító választ kapott, mert a közösségnek - mint mondták - nincs pénze hozzá. 33 Kohn, 1898-1899. 324. p. 34 Uo.
