Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Borbély Tamás: Alexandersohn Jonathán és a csabai rabbiper
Alexandersohn Jonathan és a csabai rabbiper 73 válás - három rabbi véleményét kérte ki az üggyel kapcsolatban: ezek Lőw Eleázár (abaúj)szántói rabbi, Rottenberger Júda Dávid« szentpéteri és Oppenheim Hirsch* 26 temesvári rabbik voltak. A három megkérdezett rabbi közül kettő megengedhetőnek nyilvánította a válást, míg Lőw Eleázár nem. Alexandersohn a két támogató vélemény hatására elválasztotta a házasfeleket, majd utána rögtön még egy válólevelet is kiállított, ami Lőw Eleázár rabbi nyilvánvaló nem tetszését váltotta ki.27 A viszálykodás végül odáig fajult, hogy a rabbi 1834. január 12-én az elöljáróságtól kapott egy átiratot, melyben az állt, hogy kifizetik neki 3-4 havi fizetését végkielégítésként, csak minél hamarabb távozzon. Ezt a rabbi elutasította, aminek a révén kitört a nyílt háború. A hejőcsabai rabbi első egyházi pere Alexandersohn megválasztása Hejőcsabán és a belső konfliktus kibontakozása Az új rabbit a forrás tanúsága szerint bizalommal fogadta a közösség. Mint arról már szó volt, Alexandersohn Hejőcsabára érkezését megelőzően is voltak nézeteltérések vagy viták a közösségen belül. Ezt a Magyar-Zsidó Szemle és a levéltári forrás is megerősíti. Erre utal például az a megjegyzés, miszerint a helyi zsidók remélték, hogy az újonnan megválasztott rabbi nem csak a zsidó vallás „szertartásait önmaga illő becsben tartandja ’s mások által is szorosan megtartatandja”, hanem emellett a közösség „minden egyes tagjait a’ valódi erény útján szelid oktatással ’s kímélettel vezérelvén, a’ közbéke ’s egyetértés áldásteli magvait hintendi szívökbe”.28 A rabbi és a hitközség között fennálló, eredetileg reményteljes kapcsolat azonban hamar megromlott. A közösség a forrás szerint „csalatkozott” az új rabbit illetően, mert az többek között a vallási szertartásokat, „mihez minden igaz zsidó elejétől fogva olly buzgón ragaszkodik, egykedvűleg, sőt gúnyolólag” mellőzte. Emellett az „egyházi szelídség és alázat helyett mindenkivel zsarnoki keménységet és fellengezést” éreztetett és állítólag „magát az egész község ’s annak minden tagján felül emelkedettnek álmodván, mindenkor ’s mindenkitől határtalan engedelmességet követelt”.2« A közösség tehát alapjaiban megbotránkozott a porosz rabbi viselkedésén, valláshoz való viszonyulásán. Úgy gondolták, hogy ez az „epicureusi” gondolkodásmód - amelyet több helyen is említ a peranyag - alapelveiben megrázkódtatja a „vallás parancsolta erkölcsisé« Rottemberger Dávid (1783-1857): előbb a tállyai, később a szentpéteri hitközség rabbija volt. Szerzője a Tehilo Ledovid c. templomi szónoklatgyűjteménynek. Később Alexandersohn apósa. 26 Oppenheim Hirsch (1794-1859): a temesvári hitközség Németországból származó, ortodox irányultságú rabbija. 27 Vö. Kohn, 1898-1899. 320-321. p. 28 Uo. 2« Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (továbbiakban: B-A-Z.M.Lt.) IV. 501/e. (= Borsod vármegye nemesi közgyűlésének iratai.) 2555/1838. sz.
