Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Borbély Tamás: Alexandersohn Jonathán és a csabai rabbiper
70 Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009) A zsinagógái imarend megváltozása sokat köszönhetett az 1828- ban Pesten - a bécsi reformzsinagóga mintájára - felépülő új rítusú imaháznak. Az új rend többnyire külsőségeket érintett, ezek nagyjából a következők voltak: a tóraolvasó szekrény a zsinagóga közepéről a frigyszekrény mellé került, a kántor énekét kórus kísérte, németül prédikáltak, nem sokkal később pedig már az orgona is bekerült a zsinagógába.12 Ez az új zsinagógái rend csakhamar sok vidéki hitközségben megjelent. Ebből pedig nyilvánvalóan nagyon komoly konfliktusok születhettek és születtek is, főleg az 1840-es évektől. Sok helyen az újonnan felépülő zsinagógában a megreformált rendet vezették be, míg a régi zsinagógában tovább folyt az élet a hagyományos vallási rend szerint. Katzburg említ olyan eseteket is, például a bajait, ahol a két félnek 1844-ben sikerült megállapodnia, a nagy tekintélyű Kohn Schwerin Götz13 rabbinak köszönhetően, aki mindennél fontosabbnak tartotta a békességet.14 * A rabbi kiléte egyébként ezekben a viszálykodásokban is központi szerepet játszott. Sok gyülekezet nem volt megelégedve rabbijával, mert az nem követte a reformokat. Sokszor egyes közösségek már nem elégedtek meg azzal, hogy rabbijuk csupán a talmudi tudományokban jártas, hanem igényelték például a felvilágosultabb szellemiséget, a világi műveltséget, esetenként pedig a német vagy néha a magyar prédikációt.13 Az ilyen összetűzésekre példa az óbudai közösség esete. Müntz Mózes16 * halála után a hitközség a neves lengyelországi Talmud- tudóst, Hirsch Heilert választotta meg rabbinak, akit azonban a reformokra törekvők nem fogadtak kitörő lelkesedéssel. Hirsch Heller emiatt sokáig habozott is, mielőtt elfogadta az óbudaiak ajánlatát.1? Ezek a kisebb-nagyobb összecsapások már ekkoriban előrevetítették a későbbi, 1868-1869-es években bekövetkező ortodox-neológ szakadást. 12 Uo. 13 Kohn Schwerin Götz: a pozsonyi és prágai világhírű jesivákban tanult és 1796-ban költözött Magyarországra, ahol előbb Szabadkán, majd 1815-től kezdve Baján volt rabbi. 1827-ben a magyar hitközségek egy része megválasztotta az egész ország főrabbijának, azzal a jogkörrel, hogy vallási ügyekben dönthessen, s a feleket viszály esetén megjelenésre kényszeríthesse, továbbá beleegyezése nélkül az országban senkit se lehessen rabbinak vagy más rituális funkcióra alkalmazni. Ő maga nem állt távol bizonyos reformoktól, így megengedte és maga is gyakorolta a prédikálást ünnepi istentiszteletek alkalmával, és hitszónoklataiban nem szorítkozott kizárólag bibliai magyarázatra. 14 Katzburg, 1999. 64. p. ‘5 Uo. 16 Müntz Mózes (1750 k.-i83i): egy ideig Brodyban működött, ahol híres jesivát tartott fenn. 1790-ben Ezekiel Landau ajánlotta óbudai főrabbinak. Bizonyos reformokat támogatott, ezt mutatja, hogy az ő előszavával jelenik meg Chorin Áron Emek Ha-Sóvé c. műve, amely később vitákat váltott ki. '7 Katzburg. 1999. 64. p.
