Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - RECENZIÓK - Szatmári Judit: Székács József püspök visszaemlékezései
126 Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009) Székács József püspök visszaemlékezései. Szerk.: Kertész Botond. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2008. 328 p. Székács József evangélikus püspök (1809-1876) visszaemlékezéseinek megjelenése szép példája a család, a Magyarországi Evangélikus Egyház és Gyűjteményei, a Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Kulturális Alap együttműködésének. Dr. Salacz Pál, Székács dédunoka nyugdíjas éveiben készítette el a család birtokában lévő kézirat átírását, legépelését. A kézirat 1971 óta a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának tulajdonában van, s régóta tervezett kiadásának a püspök születésének 200 éves évfordulója adott új lendületet. A kötet elején szereplő Előszó és köszönetnyilvánításból ismerjük meg a kézirat sorsát, illetve a kiadás történetét. Magát a visszaemlékezést Kertész Botond tanulmánya vezeti be, mely a memoár keletkezéséről, forrásairól, felépítéséről ad először áttekintést. Majd Kertész arra próbál választ adni, hogy a „gyakorlott, jó tollú literátus szerző kitűnő stílusban megírt, jól szerkesztett emlékirata” milyen célból készülhetett. Kertész szerint lelkészi ars poetica, melynek középpontjában a pesti evangélikus gyülekezet magyar prédikátorának lelkésszé érése és lelkészi működése áll. Ezért kapott hangsúlyos részt az iskolai tanulmányok, teológiai iskolák, a nevelősködés éveinek leírása, melyből nemcsak a szellemi felkészültségét ismerhetjük meg a szerzőnek, hanem azt is, hogyan vált ifjúból érett és megfontolt férfivá. A felkészülés ideje után Székács a lelkészség éveit, a pesti evangélikus magyar gyülekezet gyarapodásának, iskolái felvirágzásának történetét, mely lényegében neki, az első pesti magyar evangélikus lelkésznek volt köszönhető, ismerteti. Ez a kettős cél, a felkészülés és a kiteljesedés bemutatása határozta meg (azon kívül, hogy egyes tervezett részek a szerző halála miatt nem készülhettek el), hogy mi került be az emlékiratba és mi maradt ki. Költői és műfordítói munkássága, szerkesztői tevékenysége (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842- 1848, Protestáns Lelkészi Tár, 1854-1855) épp csak említődik. Ugyanígy kimaradt egyházpolitikai működése, részvétele az 1840-es évek protestáns uniós mozgalmában, püspöki működése 1860-tól - egyedül a protestáns pátens elleni küzdelem (1859-1860) szerepel igen részletesen a memoárban. Az önéletleírásból hiányzik Székács közéleti tevékenysége, országgyűlési képviselősége (1865-1869), de kitüntetései is, pl. akadémiai levelező tagság, Kisfaludy Társaságba megválasztás, királyi kitüntetések, címek, egyetemi díszdoktorátus. Ugyanígy, a Pesten működő, liberális meggyőződésű teológus, országosan ismert lapszerkesztő 1848-49-es tevékenységéről semmit nem tudunk meg. Egyedül br. Jeszenák János nyitrai főispán és kormánybiztos 1849. október 10-i kivégzéséről tudósít a lelkész szemszögéből, a halálraítéltnél végzett lelkészi funkcióról, a gyászoló család vigasztalásáról. Székács magánéletéből családi hátterét ismerhetjük meg, az orosházi tímár apától származó szerző fontosnak tartotta annak bemutatását, hogy milyen