Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - RECENZIÓK - Szatmári Judit: Székács József püspök visszaemlékezései
Recenziók 127 feltételek mellett volt lehetséges, hogy a mezővárosi mesterember fia egyáltalán elindulhasson a szellemi és társadalmi felemelkedés útján. Házasságának története is azért kerülhetett be a visszaemlékezésbe, mivel szorosan kapcsolódik lelkészi működéséhez, a protestáns lelkész számára különösen fontos, hogy hozzáillő, hivatásában segítő társat válasszon egy életre szólóan. A szerkesztő munkáját dicséri a tanulmányt követő, Székács József életéről és koráról készített kronológia, a kötet végén szereplő Névmagyarázatok, valamint a Helynév- és személynévmutató. A visszaemlékezés két nagy egységre oszlik: Gyermek és ifjúkor (1809-1837) és Pesti lelkészi évek (1837-1876). A gyermekkor a családi háttér felvázolásával kezdődik. Mint sok más, egyszerű sorból induló, később jelentős pozíciót betöltő ember esetében, a lelkész figyelt fel a tehetséges gyermekre és érte el a szülőknél, hogy taníttassák fiukat. Előbb a mezőberényi gimnáziumban töltött el hat esztendőt, majd a soproni teológiai tanulmányok következtek. A soproni évek leírásából megismerhetjük az iskolát, a tanárokat, a tantárgyakat. Ennél még részletesebben szól Székács az iskolán kívül eltöltött időről. Három éven keresztül az Ihász családnál volt instruktor jó latintudásának köszönhetően, emellett más diákokat is tanított. A tanítás az elnyert stipendiumokkal együtt lehetővé tette, hogy hazulról semmi támogatást nem kapva, teljesen önellátó lehessen. A szigorúan beosztott időből nem sok jutott a diákélet szórakozásaira, egyedül a Soproni Magyar Társaság munkájában vett tevékenyen részt. Az iskolán kívüli tanulásra is alkalma nyílt, az iskolapadban meg nem szerezhető műveltséget és a társasági érintkezés szabályainak elsajátítását segítette, hogy Ihászné fiával és unokaöccseivel és azok tanítójával esténként német nyelvű társalgást folytatott a német irodalomról, felolvasást tartott. Hét- végente Kis János püspök, ki maga is egyszerű családból, jobbágyszülőktől származott, német nyelvű teológiai tárgyú beszélgetésekre hívta a tehetséges ifjút. A soproni évek lezárásaként Székács 1829-ben sikeres hitjelölti vizsgát tett Lovich Ádám bányakerületi püspök előtt Besztercebányán. Ezután két út állt előtte: vagy lelkészi alkalmazást keres, vagy külföldi egyetemre készülve annak anyagi alapját megteremtendő házitanítónak megy. Ez utóbbit választotta, így lett hat esztendőre a délvidéki szerb Nikolic családban nevelő. Ezek az évek nem jelentettek elvesztegetett időt Székács számára. Amellett, hogy tanítványa előbb a karlovitzi gimnáziumban végzett szép eredménnyel, amit pesti filozófiai és epeijesi jogi tanulmányok követtek, Székács szabad idejében megtanult szerbül, görögül és franciául, megismerkedett a szerb népköltészettel, amiből fordított is, s fordításai révén megismerkedett a pesti irodalmi élettel. A házitanítóskodás után végre beteljesülhetett vágya: a külföldi egyetemi tanulmányok. A berlini és a lipcsei egyetemen hallgatott egy-egy szemesztert, közben Londonban, Hollandiában és Németországban tett utazást. A Berlinben töltött időszak szerepel a visszaemlékezésben, az egyetemen folytatott tanulmányokra, s még inkább az ott időző magyar társaság viszonyainak bemutatására tér ki Székács. A
