Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - RECENZIÓK - Donáth Péter: Fazekas Csaba: Deák Ferenc egyházpolitikája a reformkorban
Recenziók 125 ugyanis annak törvényességéről, hogy Kopácsy József, az uralkodó hozzájárulásával, esztergomi érseki kinevezésekor átmenetileg megtarthatta a veszprémi püspökség jövedelmeit is. Sokan úgy vélték, hogy erre az uralkodónak joga van, s hogy az esztergomi bazilika építésének finanszírozásához erre valóban szükség volt. Akadtak olyanok is, akik ebben a vegyes házassággal kapcsolatos prímási fellépés „visszatorlá- sát” látták. Mindazonáltal Pozsony, Verőce, Csongrád, Komárom, Zemplén, Nógrád, Békés, Torontál és Hont megyék ebben is támogatták Zala indítványát. (74-77. p.) Fazekas Csaba könyve utolsó fejezetében - számunkra meggyőzően - kapcsolatot láttat az 1841-ben történtek és a között, hogy 1843 áprilisában a háziadó bevezetése elleni kisnemesi tiltakozást felhasználva megakadályozták Zalában Deák Ferenc újabb országgyűlési követté választását. „Összességében úgy gondoljuk - írja -, hogy a politikailag egyre inkább aktivizálódó katolikus egyháziak a polgárosodás egyház- politikai programját erélyesen, határozottan kívánták megakadályozni a következő országgyűlésen (bármilyen kisebb-nagyobb horderejű kérdésben, a vegyes házasságok szabályozásától az egyházi birtokok szekularizációján át az állam-egyház viszony alapvető kérdéseiig). Feudális privilégiumaik védelmére irányuló törekvéseik - a liberális ellenzékben testet öltött közös ellenfélre tekintettel - találkoztak a szintén kiváltságaikat féltő kisnemesek adómentességét védő mozgalmával. E politikai szövetség 1843 tavaszán a katolicizmus és a maradi, kisnemesi konzervativizmus között különösen szorosra fonódott, és mindkettőnek elemi erejű érdeke volt, hogy Deák Ferencet, az ellenzék potenciális vezéralakját távol tartsák az országgyűléstől. E sajátos társadalmi-politikai összefonódásban az egyház [a veszprémi püspök Zichy Domokos megbízottja] a háttérből szervezte, pénzelte, ha kellett, ideológiával is ellátta, a kisnemesek kortesei pedig a nyilvánosság előtt végrehajtották a feladatot.” (124. p.) A politikai katolicizmus és a konzervatív tábor ezen egymásra találásával,22 23 s a „haza bölcsének” az 1843-44. évi országgyűléstől való - nem egészen sikeres és nem is teljesen akarata ellenére való - távoltartásának (127-128. p.)23 történetével zárul Fazekas Csaba, e tekintetben is tárgyszerű, forrásgazdag munkája. Könyvét jó szívvel ajánljuk a deáki életműre kíváncsi olvasók mellett mindazoknak, akik érdeklődnek az egyház-állam viszony, a reformkori politikai küzdelmek, a vármegyei közélet alakulása és a korabeli nyilvánosság, a sajtó, a publicisztika sajátosságai iránt. Örömmel konstatáljuk: a „Kisebbségkutatás Könyvek” sorozata újabb értékes kötettel gazdagodott általa. (IsmDonáth Péter) 22 Ld. ehhez: Fazekas Csaba: Katolicizmus és konzervativizmus a XIX. századi Magyarországon. In: Múltunk, 2002. 3-4. sz. 427-475. p 23 Ld. továbbá: Molnár András: Deák Ferenc és az 1843/1844. évi országgyűlés. In: Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége, 1833-1873. Szerk.: Molnár András. Zalaegerszeg, 2004. 74-83. p.
