Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról Európában
98 Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009) leglényegesb érdekeivel foglalkoznak. Az elsőkben a kikötött előnyök a szerződő felekre nézve többnyire ugyanazon becsűek s kölcsönösek, az utóbbiakban pedig az egyház rendszerint többet ad, mint vesz, s minden nyeresége abban áll, hogy midőn tagadhatatlan jogaiból némelyekről lemond, vagy azokat a polgári hatalomra átruházza, ezzel magának a többiek háborítlan birtokát s akadálytalan gyakorlatát, úgyszinte saját szabadságát s nyugalmát biztosítja. Ily áldozatoktól az egyház soha sem volt idegen, ha azok árán magasztos rendeltetésének teljesítésére utait egyengetheté, s valamint tanaiban s elveiben örökké hajhatatlan marad, s ezekre nézve bármily veszély fenyegesse, bármennyi veszteség érje, alkudoznia nem szabad, úgy valahányszor azt magasb tekintetek igénylék, a jogtéren híveinek lelki javáért s békeszeretetből engedékenynek szokta magát mutatni. Eszerint a konkordátumnál a nyertes fél mindig a polgári hatalom, miután az egyház által oly jogokkal ruháztatik fel, melyek őt rendeltetésénél fogva s közvetlenül nem illetik. Legfőbb nyeresége azonban abban áll, hogy az egyházzal karöltve járván, hivatalnokinak egy kis jóakarata mellett kikerülheti azon összeütközéseket, melyek a két egyiránt független hatalomnak folytonos érintkezésénél fogva köztök szükségképpen támadnak, s reá s tekintélyére nézve a nyomukban soijadozó rossz szenvedélyek mindig igen kártékonyak, egyszersmind pedig az őt nyűgöző rabbilincsekből kibontakozott egyház midőn egyedül küldetésének öntudatában oktatja, inti, feddi a híveket, sokkal készebb hitel86 s engedelmességre számíthat náluk, s ekként az államnak sokkal szilárdabb s hatályasb istápul szolgálhat, mint míg gyámsági sorsának idején azon gúnyos gyanú súlya alatt állt, hogy miként egykor a zsidók merék követelni az Ur látnokaitól: „Loquimini nobis placentia.”8? (Is. 30,10.), az egyház szolgái is, amit az Úr szent nevében hirdetnek, azt tulajdonképp a polgári hatalom érdekében, csak ennek sugallatából s parancsára hirdetik. Míg Európa nemzeteinél az alkotmány többnyire a papság műve, a törvényhozás főleg a papság feladata s ekként a polgári intézmények alapja s zsinórmértéke az Isten és az egyház törvénye volt, s míg a római Szentszék szava a polgári téren is elég súllyal bírt minden jogsérelmet az egyháztól távoztatni, vagy ha megtörtént, orvosiam, addig az ily nemű alkukötések szüksége kevésbé volt érezhető. így, hogy név szerint hazánkról szóljunk, a Sz. István király II. dekrétumának két első fejezete a 847-i mainzi zsinat88 6. és 7. kánonjaival, kivéve egy pár kifejezést, szóról szóra megegyez, így az i[...]-i 89 zabolchi zsinat határoza86 Valószínűleg: „hitre”, esetleg: „hittel”. 87 „Beszéljetek tetszetős dolgokat!” (Károli Gáspár fordításában: „beszéljetek kedvünk szerint valókat.”) 88 A mainzi zsinathoz: ZÁVODSZKY László: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. (Függelék: a törvények szövege.) Bp., 1904.15-20. p. 89 Hiányos az évszám meghatározása. (Az I. László által összehívott szabolcsi zsinatra 1092. május 20-án került sor.)
