Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Eszter: Történetírás és történelemszemlélet a 17. századi cseh jezsuita irodalomban
80 Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009) kiemeli, hogy mindig bőkezűen támogatta az Egyházat és a tudományokat, ezért virágzott a birodalma. Ugyanolyan tulajdonságokkal ruházza fel, mint Szent Vencelt, kiemeli tipikusan katolikus erényeit (például kegyhelyek felújítása, ereklyék tisztelete, szerzetesrendek támogatása) és hangsúlyozza bölcsességét. A negyedik könyv a huszitizmus kialakulásával és a huszita háborúkkal foglakozik. A könyv elején arra a kérdésre keresi a választ, hogy egy olyan szent országban, mint Csehország, hogyan tudott gyökeret verni egy ilyen erős eretnekség. IV. Károly ideje volt a cseh egyház fénykora. A szerzetesrendek virágoztak, a templomokat felújították, az emberek vallásosak voltak.«? Hogyan lehet mégis, hogy halála után nem sokkal egész Csehországban el tudtak terjedni a husziták tévtanai? IV. Vencel eleinte jó viszonyban volt az egyházzal, de ez a kapcsolat megromlott. A király erkölcsei nem voltak IV. Károlyéhoz foghatók, visszaélt a hatalmával és pénzért árulta a hivatalokat, ezért komoly vitái voltak Jan z Jenstejna érsekkel. Mivel a csehek nem támogatták, idegenekkel vette körül magát. Uralkodása alatt többször előfordultak politikai gyilkosságok. Nepomuki Szent Jánost megölette, mert nem árulta el a királyné gyónási titkát.«8 Mikor Húsz János színre lépett, a cseh királyságban mindenütt széthúzás volt, a király pedig csak a mulatozással törődött. Balbín a huszita háborúk történetét nem akarta megírni, helyette mások munkáit ajánlja. Inkább azzal foglalkozott, hogy az ártatlan katolikusok a huszita háborúk alatt mennyire ki voltak szolgáltatva a husziták dühének. A kolostorokat, templomokat felgyújtották, a szerzeteseket és a hitükhöz ragaszkodó katolikusokat megölték. Nem a háborús eseményekre helyezi a hangsúlyt, hanem inkább a katolikusok szenvedéseinek leírására és a nagymértékű pusztításokra. Zsigmondról nem fest különösebben szimpatikus képet. Testvérét kétszer is fogságba vettette, mivel kezdettől fogva bátyja országára áhítozott. A husziták ellen Habsburg Alberttel közösen indított hadjáratát azonban Balbín az egyetlen megoldásnak látja a kialakult helyzetre. Az ötödik könyv bevezetőjében megírja, hogy bár sok kárt okoztak a husziták Csehországnak, azért végül Albert osztrák herceg segítségével helyreállt a rend.«? Ebből látszik, hogy a huszita kort csupán egy rövid epizódnak tartotta a cseh nemzet történetében. Habsburg Albertet meglehetősen szimpatikus uralkodónak mutatta be, mikor megírta rövid uralkodásának és a husziták ellen vívott csatáinak történetét. Hirtelen halála után fia, Utószülött László lett a király, akinek már gyermekként nehéz sors jutott osztályrészül, hiszen már csecsemőként menekülnie kellett Budáról Jagelló Ulászló elől.5° Mivel nem volt erős király, újra a husziták vették át a hatalmat, akik egymást is pusztították. A zsoldosvezérek portyázó csapatai más országokat is veszélyeztet«7 Balbín, 1677. 390. p. «8 Bai.bín, 1677. 397-398. p. Mivel ezt a témát egy külön könyvben részletesen feldolgozta, ezúttal nem részletezi. «? Balbín, 1677.491. p. 5° Balbín, 1677.502. p.