Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Eszter: Történetírás és történelemszemlélet a 17. századi cseh jezsuita irodalomban
Történetírás és történelemszemlélet a 17. századi cseh jezsuita ... 71 aki éppen tisztaságával és Isten igéjéhez való hűséges ragaszkodásával szerzett ellenségeket.« A huszita háborúk alatt az egész cseh nép a husziták mellett állt, és idegenek győzték le őket. Ugyanez történt 1618- ban is.s Stránsky nézetei szerint mindkét alkalommal a fizikailag gyenge igazakat túlerővel győzték le, majd igazságtalanul elnyomták őket. Bár látszólag teljesen eltérő a két író véleménye, abban mindketten egyetértettek, hogy a cseh nemzeti hagyományok a protestáns felekezetekhez kötődnek. Ezzel szemben a jezsuita történészek teljesen új irányvonalat képviseltek. Ők rámutattak arra, hogy a katolikusok viszik tovább a régi csehek vallásos tradícióit, mert a cseh nép kezdettől fogva hűséges volt a pápához és a római keresztény hithez. Mivel ezt legszebben a cseh szentek példája bizonyítja, a jezsuiták érdeklődése a hagiográfia felé fordult. A rend legjelesebb koraújkori történetírója, Bohuslav Balbín részt vett a bollandisták munkájában, és az Acta Sanctorumban ő írta több cseh szent életrajzát. Ezzel párhuzamosan indult fejlődésnek a helytörténet. A cseh szentek mellett hagyományosan katolikus cseh városok történetével is szívesen foglalkoztak, külön kiemelve, hogy mennyit szenvedtek a huszita háborúk alatt. Céljuk elsősorban az volt, hogy történelmi példákon keresztül bemutassák, hogy a cseh hazafiság és a katolikus hit egymásból következik. A cseh hagyományok jobban kapcsolódnak a katolikus valláshoz, mint a huszitizmushoz vagy más protestáns vallásokhoz. A jezsuita történészek sajátos feladata volt ezek mellett saját rendjük megítélésén változtatni. 1621 után a jezsuitáknak komoly nehézségekkel kellet megküzdeniük. Bár misszióikhoz az udvar részéről minden támogatást megkaptak, a lakosság többsége nagyon ellenségesen viselkedett velük szembe, mert őket tartották felelősnek a Csehországban kialakult helyzetért. Az 1618-as rendi felkelés alatt a rendek által terjesztett röplapok és propagandakiadványok a jezsuita rendet hibáztatták a protestánsok minden sérelméért és az uralkodó kemény fellépéséért. Ez a fehérhegyi csata után még sokáig élt a köztudatban, és ne felejtsük el azt sem, hogy a 17. század elején a lakosság igen jelentős része még protestáns volt. Kromérízben például elsősorban a polgárok ellenállása akadályozta meg a jezsuita rend tartós megtelepedését. A 17. századi jezsuita történetírók három fontos célt tűztek ki maguk elé: 1. Az udvari propaganda felfogásával ellentétben bizonyítani, hogy a cseh nép nem ellensége a katolikus vallásnak. 2. A protestáns történetírók véleményével szemben hangsúlyozni, hogy a katolikus vallásosság nem áll ellentétben a cseh hazafiassággal, sőt Csehország legkorábbi keresztény hagyományait egyedül a katolikus egyház őrizte meg hitelesen. 3. A protestáns röpiratok állításaival ellentétben a jezsuita rend nem lerombolni akarja a cseh nemzeti hagyományokat, hanem inkább azokat eredeti formájukban megőrizni. 4 4 Stránsky, Paulus: Respublica Bohemiae. Lugduni Batavorum, 1634. (továbbiakban: Stránsky, 1634.) 259-260. p. s Stránsky, 1634.260-272. p.
