Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Eszter: Történetírás és történelemszemlélet a 17. századi cseh jezsuita irodalomban
72 Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009) A rend egyik jeles tagja, Jirí Kruger (Crugerius, 1608-1671) Sacri pulveres inclyti Regni Bohemiae et nobilium eius pertinentiarum Moraviae et Silesiae című könyvében írta meg Csehország történetét, nem kronológiai sorrendben, hanem a naptár rendjét követve, hónapokra, napokra lebontva. A korábbi történetírói felfogással szemben a politikai és háborús események mellett különös figyelmet fordított Csehország egykori vallásosságának ábrázolására.6 Hiányoznak belőle a jegyzetek, forráshivatkozások. Széles körben elterjedt, történelmet népszerűsítő, de nem tudományos igénnyel íródott munka. Kortársa, Jan Tanner (1623-1694) hagiográfiával, genealógiájával és helytörténettel foglalkozott. A Valdstejn és Sternberk családok történetét kutatta. Szülővárosáról, Plzenről írt könyve sokáig kéziratban maradt. 1835-ben jelent meg német nyelven. Népszerűek voltak hagiográfiai munkái. Csehország védőszentjéről, Szent Vencelről írt, Trophea S. Wenceslai Regni Bohemiae Patroni című könyve 1661-ben jelent meg. Elsődleges célja, hogy a cseh emberekkel megismertesse Szent Vencelt, akit példaként állított mindenki elé. Nem csak azt mutatta be Szent Vencel alakján keresztül, hogy milyen az ideális keresztény uralkodó, hanem azt is, hogy hogyan kell viselkedni egy keresztény ifjúnak, nemesembernek és alattvalónak. Sokat írt Szent Vencel ifjúságáról, engedelmességéről, nagyanyja, Szent Ludmilla és édesapja Vratislav iránti odaadó szeretetéről.7 Vencel nem csak szüleinek volt engedelmes és alázatos fia, hanem a császárnak is hű alattvalója volt, ezzel biztosítva Csehországnak a békét. Halála után I. Ottó császár háborút indított I. Boleslav ellen, hogy megbosszulja Vencel halálát.8 * Fejedelemként megvédte Csehországot az ellenséges támadásoktól, leszámolt a cseh pogánysággal, templomokat épített, ereklyéket hozatott Csehországba, segítette a szegényeket.« Tanner különösen kiemeli jellegzetesen a katolikus valláshoz fűződő erényeit, mint például, hogy gyakran járult szentáldozáshoz, buzgón tisztelte Szűz Máriát és a szenteket, ezzel bizonyítva, hogy kizárólag a katolikus egyház követi a venceli hagyományokat. Ez azért volt fontos, mert a husziták mérsékeltebb irányzatai nem vetették el a szentek tiszteletét, a cseh szentek, különösen Szent Vencel tisztelete pedig különösen erős volt náluk. Az utolsó fejezetekben Tanner bemutatta, hogy hogyan terjedt el Szent Vencel tisztelete más népek közt. Műve végén az ausztriai uralkodóház ősatyjának nevezi Vencelt, aki gyermektelenül halt meg ugyan, de a mai királyok az utódainak tekinthetők, mert az ő szellemében uralkodnak.10 Ebben a könyvben burkoltan benne van Tanner véleménye saját korának eseményeiről. Ausztriával való együttműködés szerinte Csehország 6 KubiCek, Emanuel: Národní védomí ceskych jesuitű az po dobu Balbínovu. In: Jesuité a národní kultúra. Hradec Králové, 1936.10-11. p. 7 Tanner, Jan: 2ivót a sláva svatého Václava. Praha, 1669. (továbbiakban: Tanner, 1669.) 5-8., 51-57- P8 Tanner, 1669.27-35. P« Tanner, 1669.16-90. p. 10 Tanner, 1669.143-144. p.
