Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - RECENZIÓ - Varga Szabolcs: Spannenberger, Norbert: Die Katholische Kirche In Ungarn 1918-1939: Positionierung Im Politischen System Und "Katholische Renaissance" Stuttgart, Franz Steiner Verlag, 2006. 218 old.
Recenziók 129 Spannenberger, Norbert: Die katholische Kirche in Ungarn 1918-1939. Positionierung im politischen System und „Katholische Renaissance”. Stuttgart, Franz Steiner Verlag, 2006. 218 old. Kevés veszélyesebb dolog létezik a történetíró számára, mint hogy modernkori egyháztörténettel foglalkozzon. Ez a megállapítás független az állami berendezkedéstől, sőt, a parlamentáris demokráciában, ahol a vallásokról és felekezetekről elismerik, hogy fontos szerepet töltenek be a társadalomban, talán még nehezebb az egyház történetéről írni. Hát még ha a magyar katolikus egyház 20. századi történetéről van szó! Ugyanis bátran kijelenthetjük, hogy mivel II. József halálától (1790) kezdve alapkutatások hiányoznak ebben a témában, ezért nem ismerjük a magyar egyház 19-20. századi történelmét. A néhány exponált téma, mint a diktatúrákkal fenntartott viszonyuk, vagy a II. világháború idején játszott szerepük pedig csupán ideológiai argumentációként funkcionál a parlamentben és közéletben zajló politikai vitákban. A képet csupán árnyalja, hogy éppen a recenzált könyv által áttekintett korszak történetéről több mű is született, ám a katolikus egyháznak a politikumhoz fűződő viszonyáról ezek sem adnak teljes áttekintést. Ezért különösen örömteli, hogy egy fiatal, nem a magyar tudományos közéletben szocializálódott szakember vállalkozott a magyar katolikus egyház 1918-1939 közötti történetének megírására, és ezt a feladatot magas színvonalon, tudományos alapossággal, tárgyilagosan oldotta meg. Spannenberger arra is figyelt, hogy az egyházat - kettős jellegéből adódóan - nem lehet puszta intézményként értelmezni, rendeltetését tekintve több annál. Ugyanis már a téma megközelítése kapcsán köny- nyen elcsúszhat a kutató, hiszen a puszta intézményrendszer bemutatása ugyanúgy nem ragadja meg a rendszer lényegét, mint a hitbuzgal- mi szervezetek kritikátlan méltatása. A feladat tehát nem volt könnyű, hiszen a Horthy-korszak (1920- 1944) katolikus egyházának megítélése már a kortársak szemében sem volt egységes. A legpozitívabb konnotáció szerint ez az éra a katolikus reneszánsz időszaka volt, a kitűnő történész Szekfű Gyula azonban erősen pejoratív értelemben neobarokk berendezkedésnek titulálta, míg a szociális kérdések iránt különösen fogékony, többnyire baloldali népi írók némelyike egyenesen patkánykurzusként értelmezte. A szerző nem teszi le egyik mellett sem a voksát, de a szövegből kiderül, hogy valahol az első két megállapítás között érzi helyesnek a katolikus egyház és a magyar állam szoros együttműködésében kialakult berendezkedés értékelését. Ezt jól mutatja az alcím, amelyben behatárolja ezt a témát az egyháznak a politikai rendszerben való szerepére, és ebből az összefüggésből vizsgálja a katolikus reneszánsz fogalmának mibenlétét. Ebben a kontextusban azonban kiderülnek a rendszer árnyoldalai is, így nem lehet maradéktalanul pozitívnak értékelni ezt a korszakot sem a katolikus egyház, sem a társadalom oldaláról. Az egyház és állam vizsgálatá
