Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Béla Levente: Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi tevékenységéhez és Nyírbátor reformációjához
40 Egyháztörténeti Szemle IX/2 (2008) sulhatott.44 A korabeli letisztulatlan egyházi viszonyok között még arra is volt példa, hogy ugyanaz a lelkész ugyanabban a templomban egyszerre katolikus és lutheránus módon, tehát egy és két szín alatt is kiszolgáltatta a híveknek az eukarisztiát.4’ Az a Bátorban legalább másfél évtizedig fennálló helyzet, hogy egy településen egymás mellett párhuzamosan létezett a hagyományos és az evangéliumi szellemben megújított — immár magyar nyelvű — istentiszteleti közösség is, tehát a korban egyáltalán nem volt szokatlan.46 Ez azonban a hívek nélkül maradt utolsó ferences barátok távozásával 1566-ban,47 egy másik kevésbé valószínű adat szerint 1587-ben megszűnt. A 18. század elejéig még katolikus ekkléziola működéséről sem tudunk. A római katolikus egyháznak az egész térségben elszenvedett rohamos térvesztését számos adattal lehet igazolni. Újabban Szabolcs megye dikajegyzékeinek vizsgálata során Németh István mutatta ki, hogy a római katolikus egyházi szervek kezelésében lévő birtokállomány mérete a 16. század második felében milyen drasztikus csökkenést mutatott.48 49 A század végi helyzetet jól jellemzi, hogy a megyében már csak két helyen Várdán és Kallóban működött katolikus pap, akik ott sem a helyiek, hanem a várbéli katonaság lelkigondozását látták el.4'4 II. András három fia közül az előadás témája szempontjából talán legérdekesebbhez Ecsedi Báthori II. Miklóshoz érkeztünk el. O 1520 körül született és az ecsedi várban halt meg 1584. december 17-én. Férfikorának delén, meglehetősen későn házasodott meg, felesége a nála jóval fiatalabb Losonczi Anna volt — aki később Balassi Bálint jóvoltából — „a magyar irodalom első múzsájaként” vonult be az irodalmi köztudatba. Miklós politikai pályája inkább III. Andráséhoz, mint II. Györgyéhez hasonlítható, bár az ő Habsburg pártisága korántsem volt olyan magától értetődő. Hiszen az ötvenes évek második felében hosszabb ideig a 44 Báthori György mellett Perényi Péter, Bebek Ferenc, Drágfi Gáspár, Roski István és Gábor, Homonnai Drugeth Antal, Homonnai Drugeth Imre és valószínűleg Szaniszlófi Báthori András is aláírta azt az 1542. február 14-én Sárospatakon kötött egyezményt, melyben a reformációs mozgalmat támogató fel- ső-tiszavidéki főurak szövetségre léptek egymás kölcsönös védelme érdekében. Ld. Karácsonyt-Koixányi, 1909. 6. p. 45 PÉTER, 2004. 80-86. p. 46 Ld. PÉTER KATALIN: A református gyülekezet első száz éve Sárospatakon. In: Egpbá%történeti Szemle, 2006 2. sz. 50-61. p. 47 Ez az adat csak arra vonatkozik, hogy a 60-as évekig tudták tartani magukat. Ld. Karácsonyt, 1922.1. köt. 387, 4Í8, II. köt. 125-126. p. 48 NÉMETIT, 2006. 36. p. Az adatok alapján úgy' tűnik, hogy a korábban az egri és a váradi káptalan birtokállományához tartozó porták tulajdonjoga az állam- kincstáré lett. Elsődleges funkciójuk a térségben állomásozó végvári katonaság ellátásának a biztosítása lett. 49 KANDRA KABOS: A római kath. egyház Szabolcs vármegyében. In: Szabolcs vármegye. Szerk.: BOROVS/.KI SAMU. Bp, 1900. 339-340. p.
