Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Béla Levente: Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi tevékenységéhez és Nyírbátor reformációjához

Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi

41

Szapolyai-ház híve volt, majd 1570-ben is gyanúsították a Dobó-Balassa- féle mozgalomban való részvétellel. Bátyjaihoz hasonlóan ő is volt Szabolcs, Szatmár és Somogy vármegyék főispánja, ezeken kívül sokáig országbíró is.

Magas társadalmi rangjának megfelelő műveltségét a kor más közép- kelet-magyarországi arisztokratáihoz hasonlóan szerezte. Egy újabban közölt 1551-ből származó levéltári adat szerint évekig a bécsi udvarban nevelkedett, majd 1552-ben Genovában is járt.511 Első országosan ismertté vált közéled fellépésére 1551-ben került sor, amikor bátyjával Andrással együtt átvette Izabellától a koronát és Tokaj várába szállította. Ugyanebben az évben — későbbi apósával — Losonczi Istvánnal együtt harcolt a török ellen a Tisza alsó folyásánál fekvő Torontál megyei Becse alatt.* 51 Itáliából való hazatérése után egy ideig fivérével Györggyel együtt Izabellához pártolt, de 1561-ben másik testvére András rábeszélésére mégis visszatért Habsburg Ferdinánd pártjára. 1563-ban így lehetett jelen Pozsonyban Miksa magyar királlyá koronázásán, sőt a ceremónián ő vitte István király kardját.52 1562-ben az ecsedi várban ostrom alá vette a Szapolyai-ház híveként fellépő későbbi fejedelem és lengyel király, Somlyói Báthori István. Miklósnak azonban polidkai ügyességével sikerült a királyi országrészben tartania ezt a fontos erősséget. Nyilvánvalónak tűnik, hogy miután Györgynek el kellett hagynia a Tiszántúlt az ő feladatává vált a család szabolcsi és szatmári birtokügyeinek az intézése. András 1566-ban bekövetkezett halála, szabolcsi és szatmári főispáni tiszte és az ecsedi vár katonai jelentőségéből adódó katonai feladatok a keleti országrész meghatározó közéleti szereplőjévé tették.

Személyéhez több szálon is kötődött a román karizmatikus parasztpróféta Karácsony György 1569 nyarától 1570 késő tavaszáig tartó mozgalma. Ennek alapvető mozgatórugója a közeli végítélet hitében élők vallási rajongása volt.53 A Szilágyság és a Felső-Tiszavidék irányából Deb,0 Fazekas ISTVÁN: Adalékok az ifjú Bocskai István bécsi udvarban eltöltött éveihez. In: Studia Caroliensia, 2006. 1. sz. 73. p. A Fazekas István által hivatkozott levéltári anyag: ÖStA HHStA Obersthofmeisteramtsakten Sonderreihe Kt. 182. Nr. 30. Hofstaat König Ferdinand I. 1551 föl. 42v. Genovai útját említi: NAGY, 1859. Ezt közelebbi adatok említése nélkül — feltételezhetően Nagy Iván alapján — többen átvettek. A tanulmány megírásáig nem sikerült pontosí- tanom ennek az érdekes életrajzi adatnak a részleteit, itáliai tartózkodásának jellegét.

51 WERTNER, 1900. 15. p.

52 WERTNER, 1900. 15. p.

33 Révész Imre a szellemtörténeti irányzat képviselőjeként igyekezett kimutatni e mozgalom — egyébként kézenfekvőnek tűnő kapcsolatát — a reformáció korának egyéb rajongó és militáns anabaptisa megnyilvánulásaival. Egy ilyen egyháztörténeti vizsgálathoz a rendelkezésünkre álló kevés és ellentmondásos korabeli beszámoló azonban nem ad biztos alapot. Révész kísérletét számos jogos bírálat érte. Ld. RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága, 1561-1571. In: Ér-