Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNY - Lukácsi Zoltán: Sombori József egyházi beszédei, avagy a katolikus prédikáció útkeresése a felvilágosodás korában
6 Egyháztörténeti Szemle IX/1 (2008) A közgondolkodásban azonban a vallás helyett inkább a humanitásra került a hangsúly. Sőt, a vallástalanságot a fölvilágosodott elme velejárójának tekintették, a vallást pedig a sötétség, a babona, a műveletlenség és maradiság világába száműzték. Az egyháziak keserűen döbbentek rá, hogy az emberek nagy része elveti a hagyományos erkölcsöt és vallást, a katolikus egyház újra defenzívába kényszerül.13 És most már nem csak bizonyos hittételeket kellett megvédeni, hanem magát az istenhitet és a vallásosságot.14 Mihalovics Ede már idézett művében találóan fogalmazza meg a kor látleletét katolikus szemszögből: „A tizennyolczadik század deléig a kereszténység szolgáltatta az elveket, melyekből a közvélemény alakult, a századnak második fele már a kereszténységet nem tudta megérteni.”15 Maguk a szónokok is érezték, hogy a barokk népies érzelmessége, vallásossága, jámborsága és retorikája az új korban már nem képviselhető, a hittételek bemutatásának eddigi módja már nem vezet eredményre, de nehezen találták az új utat. Némelyek ultrakonzervatív álláspontot foglaltak el (főleg a pálos rend egy csoportja, Alexovits Vazul, Billisits Alajos, Egyed Joákim, Simon Máté; vagy a minorita Szaitz Leó), akik mereven elutasítottak minden új ideológiát, az újdonságokban csak rosszat láttak. Azt bizonygatták, hogy az új filozófiai nézetek nem egyebek, mint a régi eretnekségek felélesztései, ezeket azonban a szentatyák és a zsinatok már egytől egyig megcáfolták, nem is volna érdemes időt vesztegetni rájuk, ha az embereket nem csapnák be olyan nagy számban. Az újítók pedig kizárólag a saját erkölcstelen életüket akarják igazolni, lelkiismeretüket felmenteni azáltal, hogy támadják a vallást és az erkölcsöt. Néha tudományosan, néha pedig érzelmi alapon, kétségbeesett erőfeszítésekkel küzdöttek az új eszmék térhódítása ellen. Csapodi Lajos már 1772 előtt olyan hitvédő műveket ad ki, amelyek nem csak a protestantizmus, hanem az új eszmék egyház- és vallásellenes tételei ellen is küzdenek.16 Vajda 13 Nagy emlékezetű néhai SOMBORI Jósef úrnak egyházi beszédei. Első kötet. M.Vásárhelyen, Nyomtattatott a Reformat.Colleg betüjivel, Fiedler Gottfried által, 1825. (továbbiakban: SOMBORT.) I. 171. p.: „az emberek nagyobb részének gondolkozása, érzése, és élete módja hibás, romlott, gonosz; a jóknak száma pedig sokkal kisebb”. (A hivatkozások és oldalszámok esetében a szerző halála után kiadott három kötetet tekintem mérvadónak. Az oldalszámokat az I. kötet esetében az 1825-ös, a II. kötetnél az 1826-os, a Ill.-nál az 1827-es kiadás alapján közlöm.) 14 Pl. „Idővel tsak egy két ágazatját ostromlották a hitnek, vagy törvénynek, most egynek sem hagynak békét, sőt fel-forgatnak minden Religiót, minden Hitet, minden Vallást, minden Isteni tiszteletet.” SIMON MÁTÉ: Vasárnapi prédikátziók. II. Vác, 1805. 378. p.; PlSZKER OLIVÉR: Barokk világ Győregyházmegyében Zichy Ferenc gróf püspöksége idején. Pannonhalma, 1933. (továbbiakban: PlSZKER, 1933.) 62-63. p.; BRUNNER, 1930. 10. p. 15 Mihalovics, 1900-1901. II. 446. p. 16 CSAPODI, LudovtcI: De gratia Christi. Libri IV. Tyrnaviae, 1769.; Uő: De religione revelata eius regulis et virtutibus praecipius. Libri tres. Tyrnaviae, 1771.
