Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Béla Levente: Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi tevékenységéhez és Nyírbátor reformációjához
46 Egyháztörténeti Szemle IX/2 (2008) nek az elítélésére 1571. november 5-re összehívott nyírbátori zsinat Szentháromság-tagadók elleni — feltűnően éles hangú65 — vitatételeit aláíró számos lelkész közül csak négynek a nevét tartották fontosnak a nyomtatott változatára is rávezetni: Meliusét, Károlyi Péterét, Tatár Istvánét és Kállai Mihályét.66 A zsinat tehát nem Báthori Miklós megnyerése érdekében, hanem az ő oltalma és támogatása alatt és udvari lelkészének aktív részvételével került összehívásra. A Meliussal — 1572-ben bekövetkezett haláláig — fenntartott szoros kapcsolatára további adatok is utalnak. Melius az 1570-ben Debrecenben nyomdába kerülő egyik könyvének előszavában67 — mely március l-jével van keltezve — Enyingi Török Ferenc hunyadi főispán és dunántúli főkapitány mellett, Báthori Miklóst és Mágócsi Gáspárt nevezi legfőbb patró- nusának és kéri anyagi támogatását az erdélyi Szentháromság-tagadók elleni küzdelemhez. Az, hogy Melius - vélhetőleg éppen Báthorin keresztül — jó kapcsolatokat ápolt a Habsburg országrész más katonai irányítóival is mutatja, hogy a csengeri zsinatra Melius menlevelet szerzett az anti- trinitárius résztvevőknek a németek szatmári főkapitányától.68 Joggal vethető fel annak kérdése is, hogy Báthori György helyett inkább ne benne kellene-e látnunk az 1570. júliusi csengeri zsinat patrónusát is.69 Melius halála után is megmaradó patrónusi igyekezetét mutatja a református tanár majd lelkész Szegedi Lőrinc által fordított és 1575-ben Debrecenben megjelentetett iskoladrámájának neki és feleségének szóló ajánlása.70 Ami az ő esetében az Szentháromság-tagadók iránti nyitottságnak tűnhet úgy is magyarázható, hogy a tanaikat egyébként visszavonó antitri- nitáriusokat továbbra is „szem előtt kívánta tartani”. Politikai megfontolás is eredményezhette azt, hogy erőszakos fellépésre a hitviták kiélezett retorikája ellenére sem került sor, hiszen János Zsigmond halála után Erdélyben is kezdett visszaszorulni ez az irányzat. Azt, hogy a vallási kérdéseket a kor politikai irányítói lehetőség szerint erőszakmentesen igyekeztek kezelni, korábban Báthori András Somogyi Péterrel kapcsolatos fellépése 65 StAE. II. 280. p. 66 A szöveget nyomtatásban is közreadta RÉVÉSZ, 1936. 81-93. p. 67 MELIUS JUHÁSZ PETEK: Az egez Szent írásból való igaz tvdoman. Debrecen, 1570. (RMNy 279) 68 A szatmári és tiszántúli német várkapitány személyére vonatkozóan Id. a 45. sz. jegyzetben közölteket. A püspök és a főispán között fennálló intenzív kapcsolatokra egyéb adatok is utalnak. Birtokügyeikkel kapcsolatban Id. St.AE. II. 183. p. 69 Ld. Báthori György 1565 utáni helyzetével kapcsolatban leírtakat. A Csengeri Hitvallás ismertetésekor tévesen nevezi Báthori Györgyöt országbírónak: StAE. II. Ezt a tisztséget 1570-ben tudtunkkal Báthori Miklós töltötte be. 70 KÁROLYI PÉTER: Teophania, az az isteni meg ielenes. Wy es igen szép comoedia a mi első atyainknac allapattyárol es az emberi tiszteknec rendeleseröl auagy gradiczarol. Debrecen, 1575. (RMNy. 359.)
