Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Béla Levente: Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi tevékenységéhez és Nyírbátor reformációjához
Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi 47 is mutatta. Ebből a szempontból Ecsedi Báthori Miklós sem jelentett valamiféle különleges kivételt.71 Azt, hogy a helvét irányú egyházat támogató patrónusi tevékenysége ellenére élete végéig sem vált unokaöccséhez hasonló ortodox reformátussá, mutatja a Gergely naptár bevezetése kapcsán elfoglalt magatartása is. Zoványi Jenő hívta fel arra a figyelmet, hogy Miklós országbíróként a kérdés körül kibontakozó felekezeti polémia ellenére — a király rendeletének megfelelően már 1584-ben alkalmazta a Gergely naptárt — addig az országbírói tisztében őt követő unokaöccse egészen 1602-ig az „ónaptárt” használta.72 Báthori Miklós unokaöccse volt Ecsedi Báthori V. István, akinek patrónusi és irodalmi tevékenysége valójában már a reformáció térségbeli lezáródása után kezdődött. Mivel a kegyességi irodalomnak maga is művelője volt, a református egyházat támogató Ecsedi Báthoriak közül róla tudunk a legtöbbet. Vele ebben a dolgozatunkban már nem foglalkozunk külön.7’ Bátor első protestáns lelkészei és egyháztámogató polgárai Kutatásaim során sikerült kiegészíteni a bátori lelkészek eddig igen hiányos névsorát is a 16. század második feléből. így eg)’74 helyett immár négy olyan református lelkészről tudunk, hogy 1570 és 1597 között itt illetve itt is működtek. Igyekezetünket az ösztönözte, hogy a forrásaink hiányos volta75 ellenére is nehéz volt elfogadni, hogy a térség reformációjában ilyen kulcsszerepet játszó Ecsedi Báthoriak és a távolsági kereskedelembe bekapcsolódó és gazdagodó bátori polgárok éppen a település egyházi életét hanyagolták volna el. Éppen azt feltételezhetjük, hogy a patrónus család és polgárság pusztán presztízs okokból is odafigyelt a város egyházi életének színvonalára. Ez az igényesség pedig a református egyház igehirdetés-központú istentisztelete miatt elsősorban a magasabban képzett lelkészek alkalmazásában nyilvánulhatott meg. Mielőtt áttérünk a már igazolhatóan protestáns lelkészek tárgyalására érdemes pár gondolat erejéig elidőznünk eg)’ 1548-as bátori lelkipásztor neve mellett. A debreceni magisztrátus jegyzőkönyvében található vele kapcsolatos bejegyzéseket többen is közölték. Ezek közül a bővebb így szól: 71 Ezzel kapcsolatban ld. PÉTER KATALIN: Tolerancia és intolerancia a 16. századi Magyarországon. In: Erfbáftörténeti Szemle, 2006. 2. sz. 73-83. p. 72 Zoványi, 1977. 290., 294. p. 73 A vonatkozó irodalomra ld.: Ecsedi Báthori István. In: Közép- és Koraújkori Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. II. köt. (Nehezen érthető, hogy nevét nem a B betűnél a lexikonban tárgyalásra kerülő többi Báthori mellett, hanem az E betűnél közölték.) 74 TtREL I. 8 c. 16.; BARCSA, 1906.307-308. p. 73 A dikajegyzékek hasznosíthatóságával kapcsolatban Bátor esetében ld. SZA- KÁ1.Y, 1995. 394. p.
