Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Béla Levente: Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi tevékenységéhez és Nyírbátor reformációjához
Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi 31 1568-ban, miután Erdélyben megtörtént az unitárius hit recipiálása, a Tiszántúlon felerősödtek a reformátusok és az antitrinitáriusok közötti hitviták. Ezekben az években már ecsedi Báthori II. Miklós országbíró, szabolcsi és szatmári főispán volt a hitvallási irány fő támogatója. A re- formátusság megerősödése szempontjából lényeges esemény volt: az 1570-es csengeri, majd az 1571-es nyírbátori zsinat. Ezek hatására a református egyház helyzete fokozatosan stabilizálódott a térségben. 1572- ben meghalt Melius, a püspökségben utódja a 30 éves Károlyi Péter vá- radi lelkész lett. A Tiszántúlon a Melius és munkatársai által kialakított református reformációnak sajátosan helyi formája ellenében, részben a következetesen érvényesített egyházfegyelem gyakorlása miatt sem tudtak újabb irányzatok gyökeret verni. Az egyházi helyzet konszolidációját mutatta, hogy az 1570-es évektől a térség immár református egyházhoz tartozó lelkészei is megkapták az egyházi tizedből rájuk eső részt. 1576-ban Károlyi Péter korai halála után Gönci Fabricius György debreceni lelkész lett a kerület püspöke. Vele az eddig kialakult keretek között, a református egyház belső építkezésre koncentráló korszak vette kezdetét és a térségben gyakorlatilag lezáródott a reformáció kora. Bátor lakóinak és a helyi egyház kegyurainak viszonya a reformációhoz Bátor, ez a 15. században a Báthori családdal együtt felemelkedő mezőváros a reformáció kezdetekor a család ecsedi ágának Szabolcs vármegye jelentős részét kitevő birtokainak központja volt.9 A helyi egyház kegyurai tehát az Ecsedi Báthoriak voltak, akik 1520 utáni birtokszerzéseikkel és — a kisebb kilengésektől eltekintve — következetes Habsburg-párti politizálásukkal a királyi országrészben tovább növelték vagyonukat és politikai befolyásukat. Tagjai a 17. század elejéig, a Báthori család ecsedi ágának kihalásáig a Habsburg országrész legmagasabb közjogi méltóságait töltötték be. A település ebben az időszakban — a Szakály Ferenc által 1500 főre tett lakosával — Szabolcs és Szatmár megye legnépesebb települései közé tartozott.1" Polgársága elég tehetős volt ahhoz, hogy' több lelkész mellett a városban lévő koldulórendi kolostor lakóit11 legalábbis jelentős részben 9 Werbőczi István 1520-as feljegyzése szerint a család bátori uradalmához a következő településen lévő 480 telek tartozott: „Bathor cum pertinentiis: Was- wary Abramfalwa Kenez Naghletha Lwgas Kysletha Polch Nyregyhaz Kyral- theleke Zenthmyhal Rakomaz”. Ld. HoRVÁTH-NeUMANN-C.TÓTH, 1996. 365. p. (A jelenlegi településnevek szerint: Nyírvasvári, Nyírábrány, Újkenéz, Nagyiéta, Nyírlugos, Kisléta, Máriapócs, Nyíregyháza, Nyírtelek, Tiszavasvári, Rakamaz) A telekszámra vonatkozó adatot ld. C.TÓTH, 2006.288. p. 111 Szakály, 1995. 399-400. p. 11 A nagybányai custodiához tartozó kolostorban 1535-ben 14 pap (köztük egy orgonista), 5 testvér és 1 növendék lakott. Ld. Nyírbátor. In: Magyar Katolikus
