Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Béla Levente: Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi tevékenységéhez és Nyírbátor reformációjához
32 Egyháztörténeti Szemle IX/2 (2008) eltartsa. A nevek elemzéséből arra lehet következtetni, hogy a magyarok mellett kis számban élhettek itt német és szlovák eredetű családok is, de nincs arra utaló jel, hogy a lakosok között görögkeleti vallásúak lettek volna. Ez azt is jelenti, hogy a település lakossága egy felekezeti közösséget alkotott.'2 A 15. században bárói rangra emelkedő Ecsedi Báthoriak számára presztízskérdés volt, hogy a család történetében olyan fontos szerepet betöltő Bátor egyháza méltóan reprezentálja patrónusainak magas társadalmi pozícióját. Az Ecsedi Bátoriak egyháziasságára utal, hogy a templomépítést megkezdő erdélyi vajda testvére Ecsedi Báthori I. Miklós (fi 506) a korszak égtük legkiemelkedőbb magyar püspöke volt. A család egymást követő generációiban továbbélő lelkesült patrónusi igyekezetét az évtizedekig tartó nagyvonalú egyházi építkezések mutatják. A város plébániatemplomát a mai templom megépítése előtt többször is átépítették12 13 és az obszerváns kolostort — mely feltételezhetően 1488-ra épült fel — szintén ők alapították. A család három generációján keresztülhúzódó nagy templomépítési munkával párhuzamosan átépítésre került a család udvarháza is. Ezeknek a nagyvonalú és reprezentációs célokat is szolgáló építkezéseknek14 az eredményeként, a fénykorában lévő mezőváros a 16. században így több országos szinten is jelentősnek mondható politikai és egyházi esemény helyszíne volt.15 A reformáció terjedése elől az egyre kiterjedtebb kelet-magyarországi birtokokkal rendelkező és ebből kifolyólag a térség legjelentősebb kegyurai közé számító család és a város lakosai sem tudták, s nyílván nem is kívánták távol tartani magukat. Azt, hogy magában Nyírbátorban legkésőbb az 1530-as évek végén már az egyszerűbb embereknek is találkoznia kellett a reformáció tanaival azt olyan Drágfi birtokok mint Nyírbéltek és Gebe — a mai Nyírkáta — közvetlen közelsége mellett a város térségi piacközpont szerepe is nyilvánvalóvá teszi. A lakosságnak a reformációhoz való kapcsolatában ennek a kereskedelmi központ jellegnek ezen túl is jelentősége volt. Hiszen ez azt is jelentette, hogy a bátori kereskedők — a Lexikon. IX. köt. Bp., 2004. 882-883. p. 1563-ban már csak 4 lakója volt a kolostornak. KARÁCSONYI JÁNOS: Szent Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. köt. Bp., 1922. (továbbiakban: KARÁCSONYI, 1922.) 126. p. 12 SZAKÁLY, 1995. 395. p. 13 Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II. Szerk.: ENTZ GÉZA. Bp., 1987. (Magyarország műemléki topográfiája XI.) (továbbiakban: ENTZ, 1987.) 141. p. 14 Ld. Papp SZILÁRD: A királyi udvar építkezései Magyarországon, 1480—1515. Bp., 2006. 67-75., 194-200. p. 1520. Werbőczi István birtokrendező útjai során többször tartózkodott itt. — 1521. Báthori István nádor esküvője Mazóviai Zsófiával. — 1549. A Habsburg és Szapolyai párt között az ország egyesítésére irányuló tárgyalások és a nyírbátori egyezmény megkötése. — 1551. Sigmund Herberstein és Nádasdy Tamás 23 napos vendégeskedése. — 1556-1565 között az oppidum többször is gazdát cserélt a Habsburgok és Szapolyaik által uralt területek között. — 1570. Itt tartották a Tiszántúli Református Egyházkerület zsinatát.
