Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Csaba: Fogadott fiúságra elpecsételtél. Adalék a Losonczi András-féle imádságok (1660-1663) hátteréhez és forrásaihoz

8o

Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008)

tott volna, ha a beékelés nem véletlen elnézés.

Ezzel a [*V*] jelölésű imádsággal tízre növekszik a gyűjteménybe foglalt tételek száma. A többlet-imádság incipitje és befejezése:

Úr Isten, mi kegyelmes, szerelmes szent Atyánk, ki minden állatoknak, nagyoknak és kicsinyeknek kegyelmes gondja viselője, őrizője, oltalmazója és tápláló Atyja vagy. Nagy hálákat adunk [...] Viszontag felségednek [...] egész életünknek rendjében [...]

[...] Fiadnak az Úr Jézus Krisztusnak általa. [Ámen.]* 16

Nem Losonczi András saját imádsága ez sem, szó szerint így található például az alább is idézett és föntebb már említett kassai énekeskönyv (1662) végén, a Siderius János kátéja mellett, amely sok énekeskönyvnek volt állandósult tartozéka.16

(3) Szövegében és terjedelmében sem azonos, de példaként megemlítem, hogy a [VT] imádsághoz sokban hasonló van Drégelypalánki Jánosnál is 1698-ban.'7 Könyve jó negyedszázaddal későbbi, mint a kézirat, mégsem az a gond, hogy azonos vagy nem azonos a szöveg. Drégelypalánki a prédikáció-vázlatokba átírt Praxis pietatis végére 43 imádságot csatolt, ezekről megmondta, hogy részben hagyományosak, példaként említi a Debrecenben használatosat, amelyről már volt szó, részben sajátjai. Nem árulja el azt sem, hogy ezek közül melyiket írta ő maga, vagy melyiket alakította át. Arra mutat ennek az imádságnak - több más hasonló témájú mellett - Losonczi András másolatai közötti feltűnése, hogy nem Drégelypalánki szerzeménye lehet, hanem tiszántúli vagy erdélyi szertartásba tartozó. Közös forrásuk kéziratos (debreceni?) szertartáskönyv lehetett.

Az imádságok között olyanok is vannak, amelyeket nem határoz meg az azonos kezdet, mert eltérően folytatódnak. Mások nagyobb részben megegyeznek, csak a befejezésük nem. Némelyik imádságnak rövidebb, máskor meg bővített alakjával is találkozunk. Ezekről nem tudjuk eldönteni, hogy melyik lehetett a korábbi vagy eredeti.

(4) A [VII] imádság szintén benne van az 1662-es kassai énekeskönyvben, a himnuszokat és ünnepi meg különféle énekeket tartalmazó énekeskönyvi rész után. A kézirat a nyomtatott szöveggel szó szerint azonos, néhány szórendcserét (szócserét) kivéve. Egyetlen helyen tartalmaz többlet kérést a Losonczi András másolata a Tekints, édes Atyánk... kezdetű szakaszban: „az keresztyén rabokra, hogy őket meg's Uo. 18. p.

16 RMK I. 992 Clb—C2a - a Siderius kátéjának függeléke paginálatlan, vagy az általam forgatott debreceni példánynak (amelyből jelenleg több példány nem ismeretes) adjusztálás folyamán levágták a lapszámait. - Eddig a Siderius kátéjához csatolt imádságokat csak néhány kiadás alapján regisztrálhattam.

n RMK 1.1420, 63-66. p. [16] „Estvéli Imádság.”