Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - TANULMÁNY - Kovács Kálmán Árpád: A katolicizmus terjesztése az erdélyi protestánsok között az 1760-70-es években
8 Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008) nyomda felállítását királyi engedélyhez kell kötni, csak cenzúrázott művet lehessen kinyomtatni. A vegyes házasságok ügyei a katolikus szentszék elé tartozzanak.12 * * * 16 17 III. Károly már korábban eltiltotta Erdélyben is a templomoknak és iskoláknak királyi beleegyezés nélküli alapítását.^ A protestánsokat 1731-34 között büntetőperrel, büntetőperes feljelentésekkel és karhatalmi erővel szorították rá ennek betartására.11* Bár az 1731-i javaslatok nem kerültek végrehajtásra, mégis - mint később látni fogjuk - erősen befolyásolták a későbbiekben folytatott központi valláspolitikai irányvonalat. 1740-ben új uralkodó vette át mindazokat az országokat és tartományokat, amelyek a Pragmatica Sanctio értelmében őt illették: a negyven évig uralkodó Mária Terézia. Neve és alakja számos vonatkozásban bevésődött a magyarok emlékezetébe. Az előzmények ellenére is az ő neve fémjelzi leginkább a katolikus restaurációnak azt a folyamatát, amelyet protestáns szemszögből ellenreformációnak is nevezhetünk. A vallásegyenlőségért folytatott katolikus küzdelem az 1744. évi erdélyi országgyűlésen hozta meg gyümölcsét, amikor is Czernin főhadiparancsnok-helyettes határozott fellépése a rendeket a katolikusellenes törvények eltörlésére kényszerítette.1» Az 1744. évi erdélyi országgyűlés határozatai a katolikusok vallásszabadságát a legteljesebb mértékben szavatolták. A 7. törvénycikk szerint sem a püspökség, sem a káptalan, sem a kanonoki intézmény visszaállítása nem vitatható a továbbiakban. A jezsuitákat kitiltó rendeletek érvényüket vesztették. A felekezetek közötti jogi egyensúly és a viszonosság helyreállt.16 A protestáns rendek értelmezésében a teljes paritás helyreállítása utáni bármilyen engedmény a négy bevett vallás rendszerét, s ezáltal Erdély alkotmányos rendjét bontotta volna meg, így a katolikusok preferálása a továbbiakban - néhány kivételtől eltekintve - csak rendeleti úton volt elképzelhető. 1751. augusztus 13-án kelt az Erdélyben korábban ismeretlen aposztáziarendelet, amely a perjuria (kizárás a tanúskodásból, felperességből, hivatalképességből) büntetését szabta a katolikus vallást elhagyókra.1*7 Az 1751-es év terméke volt a katolikusoknak a nem katolikusokkal kötött házasságainak szabályozása is. A rendelkezés szerint ilyen há12 TróCSÁnyi, 1988. 422. p.; TróCSÁnyi Zsolt: Új etnikai kép, új uralmi rendszer (1711—1770). In: Erdély története 1606-tól 1830-ig. Szerk.: Markai László - Szász Zoltán. Bp., 1986. (Erdély története három kötetben, II.) (továbbiakban: TróCSÁnyi, 1986.) 1007. p. ‘3 Hóman Bálint - Szekfű Gyula: Magyar történet. V. köt. Bp., 1935. (2. bőv. kiadás, reprint: 1990., továbbiakban: HóMAN-Szekfü, 1935.) 132. p. ‘4 Trócsányi, 1988.420. p. *5 Trócsányi, 1986.1008. p. 16 Marton-Jakabffy, 1999. 47. p. 17 Trócsányi, 1986. 1025. p.; Az aposztáziát mindössze 200 forint pénzbüntetéssel kellett büntetni, de a rendelet félremagyarázásával történtek önkényes elfogatások is: Hóman-SzekfÜ, 1935.133. p.
