Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - TANULMÁNY - Kovács Kálmán Árpád: A katolicizmus terjesztése az erdélyi protestánsok között az 1760-70-es években
A katolicizmus terjesztése az erdélyi protestánsok között 9 zasságot csak a katolikus püspök engedélyével lehetett kötni. A vegyes házasságba lépőknek reverzálist kellett adniuk arról, hogy katolikus pap előtt katolikus módra esküsznek, mindkét nemű gyermekeiket a katolikus vallásban nevelik, és a nem katolikus félnek ígéretet kellett arra tennie, hogy házastársát nem akadályozza vallása gyakorlásában.18 19 1751-ben rendelet írta elő a székek és megyék választott tisztségviselőinek uralkodói megerősítését. Újabb rendeletek nyomán a megyéknek a tisztségviselők személyére kellett megelégedniük a jelölés jogával.^ 1752-ben a diákok külföldre utazására vonatkozó fejedelemség korabeli törvények érvényét szorította meg a Habsburg-kormányzat. A protestánsok évszázados gyakorlata volt a diákok külföldre küldése, arisztokrata-fiaké éppen úgy, mint szegényebb, de nagy tehetségű diákoké. Az 1752. évi korlátozások elsősorban ez utóbbiakat sújtották. A kiutazás alapfeltételévé lett az 1752:1. te. szerint, hogy külföldi útra engedélyt csak az kérhet, akinek sajátjából vagy patrónusainak magánva- gyonából rendelkezésre állnak az út költségei, és tilos e célból az adózó néptől gyűjteni. A jelöltek alkalmasságának megítélésében már nem volt elegendő iskolai bizonyítványuk, hanem a Gubernium is küldött ki biztosokat ennek megvizsgálására. Azt is a Guberniumnak kellett eldöntenie, származik-e haszon a közjóra a diákok kiutazásából. Ha a Gubernium vagy a gubernátor ezek után mégis kiadta az útlevelet, ezt még az udvarban is be kellett mutatni, s ott kötelezvény kellett adni arról, hogy csak a Habsburg-birodalommal baráti viszonyban lévő államokat keresik föl, ami - különösen a század közepének külpolitikai viszonyai között - nem csekély korlátozás volt. Bár az 1761-64 közötti erdélyi egyetemalapítási tervek (és vele együtt a kiutazás teljes eltiltása) különböző tényezőkön sorra megbuktak, a kiutazások mégis csak meglehetősen nagy korlátozások mellett folytatódhattak. lyöSAól megjelent a cenzúra is Erdélyben: minden sajtó alá kerülő művet előbb be kellett mutatni a Guberniumnál, amelynek engedélye nélkül semmi sem volt árusítható. A Guberniumnak pedig el kellett tiltania a nyomdákat minden olyan mű kiadásától, amelyek az Isten tisztelete, a fejedelem személye és jogai, az ország közállapota és belbékéje, a bevett vallásfelekezetek elleni nézeteket vagy új eretnekséget tartalmaztak.20 Mindezeknek a rendelkezéseknek a végrehajtása becikkelyezés, a rendek és társadalom többségének támogatása híjával csak any- nyiban lehetett hatékony, amennyire a központi államhatalom vagy a katolikus irányítás alatt álló alsóbb szervek befolyása arra a(z) (igazga- tásjterületre kiterjedt.21 A bécsi udvar az 1760-70-es években a rendeletalkotáson túl más 18 Trócsányi Zsolt: Az 1790-es évek erdélyi rendi reformmozgalmának történetéhez. Az i79o/[i7]9i-i országgyűlésről kiküldött egyházügyi és tanügyi rendszeres bizottság. Bp., 1978. (továbbiakban: Trócsányi, 1978.) 14. p. 19 Barta János: A kétfejű sas árnyékában. Bp., 1984.169. p. 20 Trócsányi, 1986.1034. p. Vö. uo. 21
