Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - DOKUMENTUM - Czetz Balázs: Mindszenty Bodajkon
52 Egyháztörténeti Szemle IX/1 (2008) tó azonban, hogy a feljegyzés készítői nem álltak a helyzet magaslatán. Bizonyosra vehető, hogy az elhangzott beszéd értelmét nem minden esetben fogták fel. A szövegekben számtalan nehezen értelmezhető, zavaros, néhol értelmetlen mondat van, amely tanúsítja, hogy a jegyzetelők számára a hercegprímás beszéde olykor bizony nehezen követhető volt. Különösen igaz ez az egyik szövegre, amely összefüggésében nem is értelmezhető.14 Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy számtalan elhallásból adódó hiba is található a szövegekben. Jellemző példa, hogy a jegyzetelő „Ladányi Bíró Mártont” írt, amely nyilván abból adódott, hogy addig még soha nem hallotta Padányi Bíró Márton nevét és félreértette azt. (Az ilyen elhallásból adódó példákat még hosszan lehetne sorolni). A legszembetűnőbbek az elhallásból, félreértésből adódó hiányok illetve azok a hibák, amelyek a jegyzetelő képzetlenségéből, vagy a ma már meg nem állapítható (de könnyen elképzelhető) zavaró tényezőkből adódtak. A nyilvánvaló hibáktól eltekintve a közölt szövegek információértéke jelentős. Ennek — valamint a hozzá kapcsolódó más jelentéseknek — alapján képet kapunk annak a ma már hihetetlennek tűnő erőfeszítésnek a nagyságáról, amellyel a korabeli kommunista vezetés igyekezett a vallásos érzületű tömegeket megfigyelni. Jelentések nem csak a bíboros beszédéről születtek, hanem a megyés püspökéről és a bodajki plébánoséról is. Mindezeken túl, a népnevelők a propaganda tevékenység mellett, jelentették a búcsún résztvevők hangulatát, a politikai megnyilvánulásokat, a résztvevők számát, nemzetiségi megoszlását valamint a férfiak és nők arányát korcsoportonként. A Mindszenty József ellen 1948-ban tetőfokára hágott agresszív lejárató kampány alapja és fő vádja az volt, hogy vallási köntösbe bújtatva politikai tevékenységet folytat. Ezt a vádat az általa elmondott beszédek segítségével is igyekeztek alátámasztani. A megyei pártvezetés — és rajtuk keresztül a központi vezetőség — feltehetően az itt közölt, gyorsírással lejegyzett szöveg alapján értesült a hercegprímás beszédének tartalmáról. Ennek alapján döntötték el, hogy Mindszenty „politikai tartalmú” beszédet mondott-e, vagy a búcsú eredeti céljától nem tért el és a vallási tárgyú szentbeszédet tartott. A bodajki beszéd esetében a jelentések írói minden esetben megállapították, hogy a hercegprímás a beszédében aktuális politikai kérdést nem érintett, „burkoltan beszélt”. További érdeklődésre tarthat számot a beszéd abból a szempontból is, hogy összevetve azokkal a már publikált forrásokkal, amelyek szintén a Bodajkon elhangzott beszédet tartalmazzák, megállapítható, hogy a hercegprímás az előre megírt szövegtől számtalan esetben eltért. Nehéz helyes következtetéseket levonni abból a tényből, hogy az alább közölt do14 Ennek a dokumentumnak a közzétételét nem tartom érdemesnek, tartalmilag ugyanis egyezik az itt közölt szöveggel, azonban az abban lévőnél is több kihagyás, értelmezheteden mondat van benne. A továbbiakban csak a közölt szöveg jellemzőivel foglalkozom.
