Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - DOKUMENTUM - Czetz Balázs: Mindszenty Bodajkon
Mindszenty Bodajkon 53 kumentumban illetve az „Egyházam és hazám” című kötetben megjelent Mindszenty-beszédben15 a sorrendiség nem minden esetben egyezik meg. Mégis joggal feltételezhetjük, hogy' a gyorsírással lejegyzett, majd tisztázott szöveg pontosabb képet ad arról, mi és milyen sorrendben hangzott el 1948 szeptemberében Bodajkon, mint az egyéb források. A szolgaian jegyzetelő pártfunkcionáriusokról nehezen tételezhető fel, hogy érdemben változtattak volna a szöveg tartalmán vagy akár a sorrendiségén. Biztosra vehetjük, hogy sem a jegyzetelés, sem a tisztázás során nem „költöttek” hozzá a szöveghez, tehát az abban lévő többletinformációk a hercegprímás szájából hangzottak el. Nem célom a szövegek között mutatkozó különbségek részletes bemutatása, a forrásközlés erre mindenkinek módot ad, csupán három esetet emelek ki. A második bekezdésben Mindszenty József említést tesz a zarándokházról, a zarándok udvarról és a főoltárról is. Ezek az utalások nincsenek benne az előre megírt szövegben, és nyilvánvalóan a helyi körülmények figyelembevételével kerültek a beszédbe. Figyelemreméltóbb a szentbeszéd végén olvasható rész, amikor a hercegprímás az édesanyák fontosságáról beszélt, amelyet példákkal is alátámasztott.16 Ez a részlet teljes egészében hiányzik az előre megírt szövegből. Szintén csak ebben a szövegben fordul elő Padányi Bíró Márton neve, amelyet bizonyosan nem a jegyzet készítője talált ki, hiszen azt le sem tudta helyesen írni (Ladányit írt). A fellelhető különbségek a beszéd lényegi mondanivalóján vajmi keveset változtatnak, ugyanakkor rámutatnak arra, hogy a hercegprímás a pillanatnyi körülmények figyelembevételével, a hely szellemiségétől ihletve hogyan változtatott, rögtönzött a beszédében. A közölt dokumentumot az eredeti helyesírási és gépelési hibák kijavítása nélkül közlöm. Sok hibát a korabeli írógép fogyatékossága okozott, az ugyanis a hosszú magánhangzók közül (ű, í, ú, stb.) néhányat nem tudott jelölni. Szembetűnőbb azonban az, hogy az elhangzott nevek leírása szinte mindenesetben problémát jelentett. A hallás alapján lejegyzett nevek esetében gyakoriak a tévedések, elírások. Külön említést érdemel a szöveg stilisztikai szempontból. Egyértelmű az olvasó számára, hogy sok esetben a pártfunkcionárius a jegyzetelés során nem volt képes követni a beszéd ritmusát, sebességét ezért egész mondatrészeket hagyott ki, vagy mondatokat vont össze. Ennek következtében olyan nehezen értelmezhető, torz mondatösszetételek keletkeztek, amelyek megértése bizony komoly fejtörést okoz. A fentieket is figyelembe véve döntöttem amellett, hogy a szöveget az eredeti hibáival, fogyatékosságaival együtt közlöm. Egy-egy dokumentum esetében a he15 Bükk, 1997.143. p. 16 Mindszent)' az édesanyákról szóló részben bizonyosan támaszkodott egyik korai munkájára, amelyet az édesanyáknak szentelt. PEHM JÓZSEF: Az édesanya. Zalaegerszeg, 1916.
