Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - DISPUTA - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről
Prohászka Ottokár zsidóellenességéról 149 melyeket átitatott a kor zsidóellenes ideológiája.47 El lehet-e vitatni az antiszemita jelzőt attól a politikustól, aki - a numerus clausust a parlamenttel elfogadtató - pártjának vezető személyisége is lett? Ennél is súlyosabb, hogy Prohászka tagja illetve emblematikus személyisége lett az Ébredő Magyarok Egyesületének (ÉME), amelyet toleráns, a békés felekezeti együttélést illetve a kirekesztés elutasítását propagáló mozgalomként a legnagyobb jóindulattal sem lehet leírni, éppen ellenkezőleg. Az ÉME nemzetgyűlési képviselői 1921 nyarán Prohászka előtt tették le „keresztény-nemzeti” esküjüket,48 a püspök e szervezet nagygyűlésén elmondott beszéde jól ismert,4? és önmagáért beszél. Gondolatmenete és agitációja semmiben nem különbözik azon katolikus egyháziakétól, akik szintén az ÉME nagygyűlésein szapulták a „világuralomra törő” zsidóságot és értekeztek a „nemzetvédelmi” indíttatású visszaszorításukról.80 Az ÉME nem maradt meg a békés demonstráció szintjén, az egyenruha-viseletet favorizálva tevőlegesen vett részt a zsidó diákok egyetemekről történő kitiltásában, a szervezett zsidóverésekbens1 - egyértelműen utalva arra, hogy az ideológia vetése beérett, vagyis az antiszemita „nemzetvédő” érvelést a szélsőségesek tettekre váltották. Nem tudunk arról, hogy Prohászka kilengésekként elítélte volna az ÉME ilyen irányú tevékenységét, sőt egyértelmű, hogy maga adott táptalajt azoknak. Gyakran olvassuk, hogy Prohászka „szembefordult a keresztény kurzussal”, s ez az érv beleágyazódik antiszemitizmusának tagadásába. Kétségtelen, hogy 1922 után Prohászka közéleti aktivitása jelentősen alábbhagyott, de ettől még a kérdés logikus: a kurzusból való „kiábrándulása” a rendszer antidemokratikus vonásai miatt következett-e be, vagy épp azért, mert nem érezte - saját fogalmai szerint - elég „kereszténynek” az 1919-1920-ban létrejött politikai berendezkedést, majd a bethleni konszolidációt? A válasz egyértelműen az utóbbiban keresendő, elégtelennek tartotta a rendszer „keresztény” (ebben az értelemben nyilvánvalóan „zsidó”-ellenes) intézkedéseinek hatékonyságát. Érdemes végigolvasni a gyakran idézett naplóbejegyzését, amelyben kifa47 Vö. pl. Páter Zadravecz titkos naplója. Szerk.: Borsányi György. Bp., 1967. 133- P48 Zinner Tibor: Az ébredők fénykora, 1919-1923. Bp., 1989. (Értekezések a történeti tudományok körébó'l, 110.) 121. p. 4? Ébredő magyarok. (1921) In: Iránytű. Sajtó alá rend.: Schütz Antal. Bp., 1929. (Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái, XXII.) 286-291. p. E beszéde megint csak minden ízében antiszemita paneleket, illetve kirohanásokat tartalmazó szöveg, feltűnően erős képei (például a zsidóságnak, mint görénynek a keresztények közé, mint tyúkketrecbe való költözéséről..., uo. 288. p.) egyszerűen védhetetlenek. 5° Ld. pl. Kmoskó Mihály és Zákány Gyula beszédeit az ÉME II. országos konferenciájáról: Szózat, 1920. szeptember 8. (213. sz.) 1. p.; 1920. szeptember 10. (214. sz.) 4. p. s1 PÖLÖSKEI Ferenc: Horthy és hatalmi lendszere, 1919-1922. Bp., 1977. 121. p.; Gonda László: A zsidóság Magyarországon, 1526-1945. Bp., 1992. 20i.p,
