Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - DISPUTA - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről
150 Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008) kad, hogy a „keresztény kurzus” „keresztények nélkül” jön létre. Eló'ször is e bejegyzés 1920. június 30-án született (vagyis még Prohászka közéleti aktivitásának számos vitatható eseménye, pl. a numerus clausus eló'tt), másrészt azzal folytatódik, hogy a kurzus meghatározó személyiségei szerinte névleges keresztények, sőt: „Zsidóknak adnak ki mindent. így van ez mindenfelé; a zsidók megcsinálják az üzleteket, s a keresztény kurzus lobogója csattog a levegőben.”s2 Véleménye pedig később sem változott, 1923-ban például nemes egyszerűséggel „agyrémnek” minősítette az alábbiakat: „a szabadság, a testvériség, egyenlőség; a kultúra, a sport, a liberalizmus, a demokrácia, a szocializmus”, majd így folytatta: „Ezek lelki epidémiák. Ilyen a sajtószabadság, a parlamentarizmus, a népfölség; nemzeti életünkben a zsidóság, a külföld- imádás, az angol bódulat. Ilyenek a fóbiák: a kereszténységtől, a katolicizmustól, a szentségtől való vonakodás. Ez epidémiák ellen küzdenünk kell; a kóranyagot ki kell vetnünk [sic!], a szérumokat használnunk.”53 De a nyilvánosság előtt sem szakított a szélsőséges eszméket propagáló szervezetekkel, az EME például továbbra is iránymutató személyiségként számíthatott rá — és Prohászka eleget is tett felkéréseiknek.54 Ezek az 1922 utáni szövegei is meggyőzhetnek minket arról, hogy nem távolodott el az 1919-1922 között képviselt közéleti magatartásától, sőt a Bethlen-kormányzatnak kifejezetten a szélsőjobboldali ellenzékével szimpatizált. A Prohászka életművét záró „Zsidó testvéreimhez” címzett kézirata figyelemre méltó dokumentum.ss Nem sorolható a püspök közéleti megnyilatkozásai közé, hiszen lényegében az Ószövetség népéről való teológiai eszmefuttatás, gördülékeny stílusú írás, áthatja a püspököt korábban is jellemző missziós elkötelezettség. Témánk szempontjából mégis három fontos kérdést kell felvetnünk a szöveggel kapcsolatosan. Egyrészt ebben nem „keresztény” vagy semleges közönséget szólít meg, hanem - a korábbiaktól eltérően - a zsidósághoz közvetlenül beszél, pontosabban számukra készített agitatív eszmefuttatást. Másodszor egy szót sem szól korábbi, az 1890-es évek óta született zsidóellenes megnyilatkozásairól. Valamiféle pozitív összkép kialakításához, békejobb 52 53 54 55 52 Soliloquia. II. Élet kenyere. Sajtó alá rend.: Schütz Antal. Bp., 1929. (Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái, XXIV.) 57. p. 53 Uo. 177-178. p. 54 Ld. pl. 1922 utáni beszédeire: A nacionalizmus. (1924) In: Iránytű. Sajtó alá rend.: Schütz Antal. Bp., 1929. (Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái, XXII.) 331-337. p. Figyelemreméltók ebben a demokratikus intézmény- rendszer ellen intézett támadásai, témánk szempontjából pedig az antiszemita panelek erőteljes használata, például ilyen megfogalmazások keretében: „nagyon is ránk tolakodik a gondolat, hogy a magyar fajvédelem ellen intézett pergőtűz és varangyméreg-fecskendezés egy más faj érdekében történik, s a zsidó sajtó arcátlan támadásait, magyar földön, a magyar fajvédelem ellen [...] hatalmi érdek sugalmazza”. Uo. 331. p. 55 Zsidó testvéreimhez. (1927) In: Iránytű. Sajtó alá rend.: Schütz Antal. Bp., 1929. (Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái, XXII.) 339-349. p.
