Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - DISPUTA - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről
148 Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008) vagyis hőskorát élő politikai antiszemitizmus — így akkor Prohászka is - még kendőzetlenebből fogalmazott és büszkén hangoztatta zsidóelle- nességét, az első világháború alatt és után az antiszemiták stratégiája megváltozott. Ez Magyarországon véleményem szerint összefügg azzal, hogy az Istóczy-féle antiszemiták még csak ellenzéki pozícióban gondolkozhattak, más alternatívájuk aligha volt, amikor viszont a zsidóellenes politikai erők számára felmerült a kormányzás és egy átfogó ideológiai-társadalmi fordulat irányításának lehetősége - sőt, az 1919- 1920-ban realizálódott is - a cél változatlansága mellett a stratégia módosult: kormányzati intézkedések meghozatalának szándékát már hangsúlyosabban kellett a „védekezés” magyarázatával ellátni.) Tény továbbá, hogy az antiszemita jelző visszautasítása az 1920-as évek elején továbbra is párosult Prohászkánál őszintébbnek tűnő „elszólásokkal”. Néhány nappal a numerus clausus törvénybe iktatása után, a XIII. országos katolikus nagygyűlésen például részletezte a „zsidóuralom mérgező hatásairól” vallott nézeteit, s az antiszemitizmusról kijelentette: „nem a kereszténységnek, hanem a mélyen és gáládul megsértett nacionalizmusnak teljesen megérthető és méltányolható [sic!] mellék- hajtása” .44 De gyakori kommunikációs technika részéről a rosszul csengő „antiszemita” jelző elhárítása, és - a körülírásos módszer alkalmazása mellett - valamely vonzóbb tartalmú kifejezésre cserélése a politikai program változatlanul hagyásával, ráadásul ennek mozgósító hatása is vitathatatlan.« Jellemzőnek véljük például alábbi érvelését: egy alkalommal kifejtette, hogy a „zsidók” számára a keresztényellenes gyűlölködés az ideológiai kiindulópont, ráadásul „amikor ő [= a zsidó] boldogul, az én testvéreimnek rovására boldogul”. (Mindkét elem nyíltan antiszemita argumentáció.) Mégis kijelentései súlyát — pozitív önazonosságot sugalló és mozgósító - öndefinícióval igyekszik ellensúlyozni: „mi nem antiszemiták, hanem hungaristák vagyunk. ”4& Úgy véljük továbbá, hogy Prohászka antiszemita voltának igazolására a fentebbi szövegelemzés mellett egyszerű politikatörténeti folyamatok is idézhetők. A püspök nem pusztán ideológus volt, tevékeny aktuálpolitikai szerepet is játszott számos „keresztény” szervezetben, 44 44 Szózat, 1920. október 26. (253. sz.) 3. p. Érdemes megjegyezni, hogy az 1890-es években az antiszemitizmust még a kereszténység, és nem a nacionalizmus jogos válaszreakciójaként írta le. Vő. 19. sz. jegyz. Nemcsak azt érdemes kiemelni, hogy a kettő szerves egységet alkotott már ekkor nála, hanem azt is, hogy bár ellentmondott korábbi önmagának, de az antiszemitizmus jogosságát nem vitatta (ellenkezőleg), hivatkozásának eszköztárát kiszélesítette. 4s 1920 elején például kijelentette: „Ha egyesek ezt [ti. a keresztény kurzus új rendszerét] antiszemitizmusnak és reakciónak mondják, én kereszténységnek és hungarizmusnak nevezem.” Idézi: Sípos Lajos: Babits Mihály és a forradalmak kora. Bp., 1976. (Irodalomtörténeti füzetek, 91.) Í02. p. 46 Fekete csillagzat a magyarság egén. In: A Nép, 1922. november 14. Idézi: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés. Bp., 1941. (továbbiakban: Pintér, 1941.) VIII/II. köt. 1244. p.
