Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Horn Ildikó: Új esztendőre köszöntő versek. Egy unitárius vers szerzőjének és datálásának kérdéséhez
94 Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008) Mert nincs természetben semmi is oly résen, Serény igyekezet hová ne érhessen, Sebes szárnyaival el ne repülhessen, Sűrű gondjaiból ki ne evezhessen. A régi bölcseknek sorsa példa ebben, Kik az respublikát fundálták elsó'bben, Ezek, ha mi jó út volt a természetben, Éles elméjekkel fellelték serényen. Nem kevés gondokkal fűződött elméjek, Hol jobbra, hol balra fordult szerencséjek, Kedves hazájukért fogságot viseltek, Exiliumba is gyakorta küldettek. Híres Aristides jeles virtusiért, Athenas városból viselt dolgaiért, Számkivetésre a közönséges jóért Küldeték, s szenvede hű szolgálatjáért. Hasonló dologban forgott Demosthenes, Kedves barátitól elment Abderithes, Szomorán követte útját Xenophanes, Mindezek közt bátrabb volt Thacidides. A római tanács közül Pompilius, Szerencsének súlyát viselte Tullius, De hogy tőle el nem távozott a virtus, Ily sötét gyászban is fénylett, mint egy Syclus (sydus?) Mert mi vagyon tisztább ragyogó napfénynél, És kívánatosabb ő feljövésénél, Kivált, ha tündöklik déli szép színnél, Mégis tovább nem jut a sötét estvénél. Kévánt ékességét homály béborítja, Minden deliségét éjszaka bévonja, Ékes sugárait csak égi felhő tartja, Kevés sötétség is mindjárt változtatja. Nyílván vagyon: gyászos homályban mégyen el, De viszont világos kristály színben kél fel, Gyászban borultakat megújít fényével, Megszomorodtakat bétölt víg örömmel.
