Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Horn Ildikó: Új esztendőre köszöntő versek. Egy unitárius vers szerzőjének és datálásának kérdéséhez
Új esztendőre köszöntő versek 95 Szerencse forgatja természet dolgait, S ha ki benne veti egész teljes hütit, Mikor inkább bíznék, megrántja zsinórit, Hogy ne tölthesse bé minden kívánságit. Túl akara ezen Alexander menni, Mert az egész földnép mind kezde engedni, De mikor nem vélné, hálójában ejti, S egy asszonyban álla az egész eseti. Dárius, ki vala a perzsák királya, Minden gazdagsággal torkig vala rakva, De a végét nézd meg kérlek, miként jára, Ellenség kezébe adja hű szolgája. Minden állapotját így játszodoztatja, A felsőbb grádicsról alsóbbra szállítja, De a virtusokon nincs semmi hatalma, Néha ugyan kisség akadályoztatja. Néked is Dél színben vala híred és neved, Ragyogva villogzott úri tekinteted, Főknél s alsóbbaknál egész becsületed Megvolt, mert virtusban bő részed volt Néked, Melyet nem míveltek az indusi kincsért, Izmos Herculesi és Hectori erőért, Hanem nagy dolgok friss folytatásáért, S nagy rendekhez való igaz követségért. Mindezent mutatják érdemes tisztségid, Bokrosával való ország hivatalid, Noha nem szabattak ahhoz titulusid, Mert maganagyzásra nem vittek virtusid. Tudván, hogy nem marad az jutalom nélkül, Kiben ez lakozik foly’ dolga kényéül, Nem sok idők múlva királyi székben ül, Hogy ha irigyei nem támadnak körül. De az ritka példa, kinek jól foly’ dolga, És virágozva áll kínjait zöld Laurusa, S tündöklik homlokán fényes Phosphorusa, Hogy ne lenne végül sötét Hesperusa.
