Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Csaba: Fogadott fiúságra elpecsételtél. Adalék a Losonczi András-féle imádságok (1660-1663) hátteréhez és forrásaihoz
Fogadott fiúságra elpecsételtél 77 Könyörgünk tenéked [...] e széles földnek minden szegeletiben tartsd meg a te anyaszentegyházadat [...]- 9 1 [IX] Oratio Vespertina. Minden hatalmasságokkal bíró és mirajtunk könyörülő' Isten, ki vagy egy állatban, és tisztelteiéi az imádandó Szentháromságban, mi kegyelmes teremtő, megváltó és megszentelő Istenünk, te elődbe járulunk, benned vagyon reménységünk, jusson elődbe, kérünk, fohászkodásunk. [...] Nem tagadhatjuk Úr Isten, előtted bűneinket [...] szegény maroknyi magyar nemzetünket szintén elfogyasszák. [...] Források és megjegyzések A felsoroltak közül - mostani ismereteink szerint - a 17. század folyamán (esetleg ennél is korábban) nyomtatásban megjelent öt imádság: a [III], [V], [*V*], [VII] és [VIII] sorszámúak. Az előfordulások bibliográfiai és más (szövegkritikai) fontosabb részletei, egyes adalékai alább következnek. Nem sorolom el az összes már tisztázott előfordulást és megállapított összefüggést, mert ezek száma az azonosítatlan vagy csonka imádságos- és énekeskönyvek példányainak ép példányból való kiegészítése nyomán, vagy eddig ismeretlen kiadások, levéltári adalékok feltárása eredményeként amúgy is növekedhet később.s A még fel nem derített részleteket - reménység szerint - szívós továbbkutatással tisztázhatjuk. Hasonlóképpen későbbi elemzésre vár még a szerkesztés, retorika, nyelvezet számos jellemző vonása és kegyességtörténeti értékelése. Az imádságok ilyen feldolgozásának éppen úgy nincs kellő hagyománya, mint az imádságok nyilvántartásának, regisztrálásának. (l) A [III] imádság megvan például a Kassán, 1662-ben nyomtatott énekeskönyvben,5 6 de a kézírásos és a nyomtatott szövegváltozat elkülönül az egyes szám illetve többes szám használatában. Bizonnyal volt olyan korábbi forrás (magánhasználatra szánt imádságos könyv?), amelyet gyülekezeti használatra valaki átalakított. Ez maga a másoló Losonczi András is lehetett volna. Lehetett volna annak a gyűjteménynek az összeírója (megalkotója) szintén vagy inkább az a valaki, akitől másolt. Kevésbé valószínű, de nem teljesen lehetetlen, hogy a fordítottja történt. Azaz, hogy valaki egy gyülekezeti imádságos vagy szertartásos gyűjteményből (graduálból) átvette, de mindjárt át is alakította 5 Nem volt módom eddig például az összes lőcsei és váradi énekeskönyv imádságainak regisztrálására. 6 RMK I. 990 A3a-A4b = pp. 5-8. Az énekeskönyv csonkasága miatt csak következtetnünk lehet, hogy ennek az énekek után külön füzetjelzéssel és újra kezdődő paginálással nyomtatott 57 lapos résznek „Buzgó hálaadások és könyörgések”, „Áhitatos könyörgések” vagy hasonló címe volt. Szintén megvan ez az imádság a lőcsei énekeskönyvekben, például az 1682. éviben (RMK I.1287, 5-9)-
