Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Csaba: Fogadott fiúságra elpecsételtél. Adalék a Losonczi András-féle imádságok (1660-1663) hátteréhez és forrásaihoz
Fogadott fiúságra elpecsételtél 75 [I] Oratio pia tam mane quam vesperi. [Mindenkorra való hálaadás.] Örök, mindenható, kegyelmes, élő, áldott Atya Úr Isten! Áldunk, dicsérünk és felmagasztalunk tégedet a te szent Fiaddal és szent Lelkeddel egyetemben mindazokért a jókért, lelkiekért és testiekért, melyekkel bennünket ez óráig kegyelmesen meglátogattál; és könyörgünk, légy irgalmas és kegyelmes minden tehozzád kiáltó szegény bűnösöknek s minékiink is, őrizz meg minket mint szemeidnek fényét, a te szárnyaidnak árnyékában rejts el minket. [...] mint valami paizzsal-i [...] még a fészekből leeső verébfiakra is [...] — 71 [II] [Eleje hiányzik! Valószínűleg Oratio matutina.] < ...> Ez mi szegény országunkban újítsd meg a mi napjainkat örömmel, s keserves szívűeknek szíveiket vigasztald meg a te megszabadító s vigasztaló kegyelmeddel. Te birodalmadban vannak, Uram, a hatalmasoknak szíveik [...] -3 H [III] Oratio matutina ad Deum. Oh minden irgalmasságoknak és kegyelmességnek Istene és Atyja, mi, te szegény méltatlan szolgáid és szolgálóid megismerjük magunkban, hogy miképpen bűnben szület- tettünk, azonképpen álnokságban éltünk, és megrontottuk minden hagyományaidat gondolatunkban, szólásunkban és cselekedetünkben, mindenekben magunk akaratának kívánságait és testünknek gonosz indulatait követvén, nem is akarván a te szent Igéddel és Lelkeddel igazgattat- ni. [...] hogy elváltozhatatlanképpen szeretsz [...] szabadítsd meg a keresztyén rabokat [...]-811 [IV] Oratio pia. Oh nagy hatalmú mindenekkel egyedül bíró, igaz ítéletű, végére mehetetlen nagy tanácsú, irgalmas, kegyelmes, könyörülő szent Úr Isten, mennynek, földnek, tengereknek és minden benne valók állatoknak teremtője, megtartója, igazgatója, a mi Urunk Jézus Krisztusnak dicsőséges szent Atyja, és őbenne, őáltala minékünk is megengeszteltetett, velünk megbékélt kegyelmes, könyörülő Istenünk, édes Atyánk! [...] Hálaadásnak áldozatával tisztelünk tégedet [-] < ... > — 4 U [ Az imádság vége hiányzik ] 4 4 Két szótagúnak írták és ejtették régebben a szót. Ez kétségtelen például abból, hogy Szenei Molnár Albert zsoltáraiban mindenkor két dallamhangra kell ezt a szót énekelnünk.
