Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Csaba: Fogadott fiúságra elpecsételtél. Adalék a Losonczi András-féle imádságok (1660-1663) hátteréhez és forrásaihoz
74 Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008) nyomdokán haladva, meg aztán latin és német könyveket és magyarázatokat is használva, a nyomtatott könyvek meg kéziratos másolás útján egyaránt terjedő imádságokból minden kegyes írástudó református összeállíthatott maga használatára kéziratos gyűjteményt. Ráday Pál Lelki kódolása is ilyen volt eredetileg. 1700 és 1710 között gyakorolt családi és magános áhítata anyagát adta ki könyvalakban. Bármelyik liturgus (prédikátor, mester) szerkeszthetett szertartási segédkönyvet - maga napi szolgálatában való alkalmazásra vagy kiadásra szánva. Azonkívül az imádságok föltűnnek énekeskönyvek, káték, prédikációk, kegyességi kiadványok részeként vagy függelékeként. Ez tovább bonyolítja a kutató bizonytalanságát és kiúttalannak tűnő tájékozódását. Ezért nem várt öröm, hogy e töredékes gyűjteményben található imádságok csaknem felének sikerült előfordulását (esetleg közvetett) mintáját vagy forrását megnevezni. A többinek is kellett hogy legyen legalább mintája, de eléggé valószínű, hogy legalább részben (részletekben) mindegyik imádság a bőven áradó és sokrétűen öröklődő protestáns kegyességi hagyomány része. A kéziratos gyűjtemény tartalma Nincs megállapodott hagyománya az imádságok bibliográfiai regisztrálásának. Az RMNy2 3 * elemző bibliográfiai tételeiben a titulust találjuk. Magában ez természetesen alkalmatlan azonosításra. Az énekek (énekes betétek) regisztrálásában és mutatózásában szokásos néhány szavas első sor szintén alkalmatlan. A címfelirat azért sem elegendő, mert igen gyakran visszautal a megelőzőre »Más« szóval. Részben azért sem alkalmas a titulus, mert az átvett imádságok sokszor eltérő funkciót nyernek (eltér az úzus), azonosságuk ellenére új a feliratozásuk; részben pedig azért sem, mert az imádságok között érthetően sok az azonos kezdetű. Ez elkerülhetetlen a megszólításban (örök mindenható..., szerelmes édes Atyánk..., Ó, könyörülő..., stb). Esetleg egész szakasz ismétlődik, vagy csak a második bekezdéstől kezdve tér el a magasztaló vagy a bűnvalló rész. Más nyilvántartást kellett elhatároznom. A to- vábbkutatás és az azonosítás megkönnyítésére idézem az első bekezdést, tehát a megszólítást és magasztalást, ha nem különösen hosszú. Hosszúakból legalább az első teljes mondatot, és az utána következő néhány szót, illetve H bekezdésjel előtt megadom végül a bekezdések számát. Sok énekeskönyv és imádságoskönyv nem tördeli szakaszokra a szöveget, egyetlen bekezdés az egész imádság. Másolatok gyakran nem követik mintájuk tördelését, ezért nem mondhatjuk ki azt sem, hogy az első bekezdés idézése a megoldás. Tanácsosnak mutatkozik — a csonka imádságoknál különösen — legalább egy jellegzetes szószerkezet idézése;5 2 Régi magyar nyomtatványok. Res litteraria Ungariae vetus operum impressorum. 1. 1473-1600. Bp.,1971. 2. 1601-1635. Bp.,1983. 3. 1636- 1655. Bp.,2000. 3 Hubert Gabriellával és az RMNy csoport tagjaival többször megvitattam ezeket a kérdéseket, segítségüket itt is megköszönöm.
