Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Albert András: Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus
36 Egyháztörténeti Szemle IX/1 (2008) Bethlen Miklós szerepe a felekezetközi tárgyalásokon és bécsi követjárásokon Az 1692. évben zajló országgyűlések alkalmával többször is folytak felekezetközi tárgyalások a katolikusok protestáns részről túlzónak tartott követeléseiről.28 A katolikusok az erdélyi római katolikus püspökség visz- szaállítását, templomokat, valamint az Erdélyből kitiltott szerzetesrendek visszatérését követelték.29 30 A tárgyalásokon a protestáns rendeket Bethlen Elek és Keresztesi Sámuel guberniumi tanácsosok és Alvinczi Péter ítélőmester képviselte. A márciusban megkötött szerződés szövegét Bethlen Miklós és Kemény János fogalmazták meg. A szerződésben foglaltak szerint a katolikusok is elfogadták a püspökség vikáriussal való betöltését, s a szerzetesrendek (jezsuiták) bejövetele ügyében mind a protestáns mind a katolikus fél fenntartotta álláspontját. A Kolozsvárott kiéleződött templom-kérdés kapcsán pedig a protestáns rendek Bethlen Miklós kancellár tanácsára felajánlották az óvári — egykori domonkos — templomot és a kolozsmonostori uradalom átadását. A szerződés aláírása után a katolikusok nem tartották be a megállapodást és így a tárgyalások megakadtak.3" Az eredmény nélküli ügyeket az uralkodó elé kellett terjeszteni. Az ügy felterjesztésére és megtárgyalására Alvintzi Péter bécsi követjárása alkalmával került sor. Az Erdélyi Gubernium protestáns álláspontú emlékirattal folytatta a bécsi tárgyalásokat. E követjárás alkalmával született meg a vallásügyi pótdiploma, amelyet 1693. április 9-én bocsátották ki. Ezt követte az Alvinc^iana Resolutio c. vallásügyi diploma rendelkezése, 1693. május 14-én. A pótdiploma annak a ténynek józan mérlegelésével, hogy Erdély rendjeinek és vezető elitjének nagy többsége protestáns, lényegé28 TrÓCSÁNYI, 1988. 207. p. 29 POKOLY, 1904. III. 23-27. p. 30 A gubernium elsődleges feladata az volt, hogy megoldásra juttassa a Diploma harmadik pontjában nyitva hagyott kérdéseket, és tető alá hozta a megegyezést a katolikusokkal és a szászokkal. E feladat fontos volt, mert a protestánsokat az a veszély fenyegette, hogy megegyezés hiányában a császár meghozza a szerinte legmegfelelőbb döntést. Az első kérdésben a tárgyalások Kolozsvárott zajlottak és 1692. április 22-én a négy vallás között egyezmény született. Ezt az egyezményt Bethlen Miklós írta alá. A létrejött egyezmény szerint a katolikusok kérései részben megvalósultak. A függőben maradt pontokat pedig egy másik, május 17-én összeülő bizottság tárgyalta meg részletesen. A tárgyalás nem hozott különösebb eredményt. A katolikusok részéről nyitva maradt olyan kérdés, mint a gyulafehérvári püspökség és a nagyszebeni prépostság visszaállítása, a kitiltott jezsuiták betelepítése stb. A protestáns felek elfogadhatatlannak tartották ezeket és félbeszakították a tárgyalást. Abban a reménységben tették mindezt, hogy a bécsi udvar nem fogja támogatni azokat. Az idő később nem őket igazolta, hanem Bethlen Miklóst, aki így vallott: „javallottam Kolozsváron a pápista atyafiakkal való tractában, senkinek nem tetszett, sőt szenvedtem miatta.” Ld. Bethlen-önéletírás. II. 134. p.
