Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Albert András: Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus
Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus 37 ben a protestánsok javára dönt.31 * A pótdiploma jóváhagyja az óvári templom, a mellette levő unitárius kollégium és a gyulafehérvári Báthory- templom átadását a katolikusoknak, elfogadja a kolozsmonostori uradalom visszaváltását a katolikusok számára, az erdélyi püspöki széknek pedig apostoli vikáriussal való betöltését irányozza elő. A protestáns fél megtartotta az országos érdemi pozícióit. A megtartásukért azonban némi engedményt kellett tennie a katolikus fél számára. Az 1697. évvel kezdődően újabb ellenreformációs politikai hullám érte el Erdélyt.33 A cél ekkor már a katolikus püspökség teljes jogú helyreállítása volt. Ez azonban a protestáns többségű rendek erős ellenállásán megbukott. Az erdélyi rekatolizációs politikának másik iránya, az oláh (román) vallási unió a többi protestáns rendek mellett külön is érintette az erdélyi reformátusokat. A Habsburg-udvar erdélyi hatalmának növelése érdekében a katolikus egyház terjedését támogatta. Ennek egyik járható útja az ortodox román egyházzal való unió volt. A 17. század végi Erdélyben a református egyház felelősséget hordozott a református püspök fennhatóságát elismert román papok iránt. A katolikus kivételezettség csökkentésének szándéka mellett ennek is tulajdonítható, hogy 1698. áprilisában Bécsbe utaztak Bánffy György gubernátor és Bethlen Miklós kancellár. A bécsi tárgyalások alkalmával sikerült nekik elfogadtatniuk a Ministerialkonfereng in rebus Transilvamcis-sze\ azt az alapelvet, hogy az ortodox papok bármely bevett vallással egyesülhetnek. Az addig megtűrt ortodox vallás papjai az egyesülés után elnyerik az illető vallás lelkészi karának jogállását („recepta religio”). 1699 májusában a Gubernium vette védelmébe az egyesülési célú kényszerítéseket sérelmező Hátszegvidéki román református papokat, majd 1700. november 28-án a Bánffy György elnökletével ülésező Református Főkonzisztórium állított ki oltalomlevelet a számukra.33 A protestáns többségű Gubernium és országgyűlés 1699 szeptemberében törvénybe iktatva igyekezett rendezni az unió ügyeit. Ez a szándék törvénytervezeten túl nem ért el eredményeket. Az 1701. március 19-én kiadott második vallási uniós diploma sem ért el fontosabb eredményeket az uniós törekvések ellen. A szabályzatokat megszigorították: csak a katolikus egyházzal egyesülhettek az ortodoxok, a protestáns egyházak csak védelmet biztosíthattak a számukra. Az unióellenes akciók miatt börtönbe vetett és onnan megszökött Czirka János ortodox papot 1700 őszén eg}' hátszegvidéki román eklézsiába menekítette a Főkonzisztórium.34 Ami a vezetőtisztségek (Gubernium, törvényhatóságok) felekezetenkénti megoszlását illeti, tárgyalt időszakunkban a katoliku31 TuÓCSÁNYI, 1988. 211. p. 33 POKOLY, 1904. III. 47-49. p. 33 EREGy. Főkonzisztóriumi Levéltár. 4/1700., 7/1700. sz.; SÍPOS GÁBOR: Román református eklézsiák oltalomievele 1700-ból. In: Europa. Balcanica- Danubiana-Carpathiaca. Annales 2/B. Bp., 1995. 356-359. p. 34 EREGy. Főkonzisztóriumi Levéltár. 3/1700. sz.
