Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Albert András: Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus
Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus 35 köre is. A régiek mellé választott négy új tanácsos közül Keresztesi Sámuel református, Gyulaffí László és Gyerőffi György katolikus, Tholdalagi János unitárius voltak. Bécsbe követséget küldtek — mellőzve Bethlen Miklóst — azzal a tervvel, hogy az elfogadott Diplomát néhány pontban módosítsák és sürgessék az ifjú Apafi Mihály fejedelemségének megerősítését. A felküldött követség nem ért el eredményeket. Az egyetlen, amit elértek az 1691. december 31-én kézhez kapott Diploma volt.25 A Diploma Deopoldinum második, ünnepélyes formájú változata 1691 decemberében — a Bethlen Gergely vezette követség bécsi tárgyalásai után — került kiadásra. A második kiadott Diploma szövege előnytelenebb a korábbi erdélyi jogrendszer fenntartása szempontjából. A Diploma 3. cikkelyének kiegészítésében az áll, hogy a rendek vallásügyi viszálya esetén, abban az esetben, ha nem születne megegyezés, a felek meghallgatása után a magyar király dönt.26 Az új kormány beiktatása után újra bizonyította politikai tisztánlátását, amelynek köszönhetően a bécsi udvar szándékát akadályozta meg és leplezte le. A bécsi udvar terve az volt, hogy a Főkancelláriai Hivatal a császári városban székeljen és a hivatal az Erdélyben székelő alkancellár által legyen képviselve. Bethlen félelme nem volt indokolatlan. A császári udvar rejtett szándéka az volt, hogy a fejedelemségből még megmaradt intézmények, tisztségek életterének, mozgásterének korlátozásával és szigorú ellenőrzésével fokozatosan fojtsa meg azokat. A bécsi politikai, hatalmi körök karöltve a katolikus egyház vezetőivel, az erdélyi protestáns egyházak tartópilléreit: a fejedelemség világi fórumait és protestáns egyházait próbálta meg „katolizálni” és meggyengíteni. A fejedelemi tisztnek, mint jogi statusnak megszüntetésével, majd a fejedelemség főtisztségviselői vallási színezetének megváltoztatásával indították meg a rekatolizációs törekvéseket. Bethlen helyesen ítélt. Bécsnek az ő felrendelésével az volt a célja, hogy „az egész igazgatásnak ereje oda vonódjék” és jól ellenőrizhetővé váljon a bécsi udvar számára. Az ő politikai, államférfiúi nagysága mégsem ez volt csupán. O kész volt lemondani kancellári tisztségéről, és a saját egyéni érvényesüléséről, ha az Erdélyi Fejedelemség intézményei és a protestáns egyházi érdekek úgy kívánták: „Ezen időben kívánta a császár, hogy én főcancelláriusi hivatalomat kövessem Bécsben és lakjam ott szüntelen, Erdélyben pedig lakjék a vicecancellarius etc. Én mondám a tanácsban: ha én csak magamat nézném, ezt két kézzel venném, mert ez mind hasznos, becsületes és nyugalmas lenne nékem, de kegyelmeteknek guberniumul és országul nem lészen jó, mert az egész igazgatásnak és törvénynek ereje oda vonódik és a gubernium apránként árnyékká válik.”27 25 Gyárfás, 1924.84. p. 26 POKOLY, 1904. III. 21-22. p. 27 Bethlen-önéletírás. II. 37. p.
