Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - TANULMÁNY - Kovács Kálmán Árpád: A katolicizmus terjesztése az erdélyi protestánsok között az 1760-70-es években
A katolicizmus terjesztése az erdélyi protestánsok között 5 visszaváltják a kolozsmonostori uradalmat, és odaadják azt katolikus egyházi célokra. Az Alvincziana Resolutio elrendelte Kolozsvárott a piactéri unitárius templom átadását a katolikusoknak (ami azonban csak 1716-ban valósult meg), a jezsuita rend kérdésében pedig kimondta, hogy a katolikus ifjúságot megfelelő' személyek tanítsák. Katolikus püspök kinevezésére csak 1696-ban került sor, sőt katolikus püspök hivatalát csak 1716-ban tudta Erdélyben elfoglalni. 1699. november 12-én a jezsuiták ünnepélyesen bevonultak Kolozsvárra és Szebenbe.s Az 1699- es katolikus pótdiploma eltörölte a római katolikusok vallásegyenlősé- ge ellen hozott törvényeket, statútumokat, szokásokat. Ennek a rendelkezésnek csak az volt a problémája, hogy nem határozta meg, melyek ezek. A rendelkezés becikkelyezése is csak jóval később, az 1744-es országgyűlésen történt meg. A fenti dokumentum ezen túl kimondta, hogy a római katolikusok a többi vallásfelekezettel (különösen a reformátusokkal) azonos kiváltságokkal rendelkeznek. Ezt azonban nehéz volt a gyakorlatban megvalósítani, hiszen például a kiváltságok közé tartoztak a tizedadományok is. Végül egy szükséges és méltányos rendelkezése: a római katolikusok tizednegyedét nem a katolikus papoknak, hanem saját egyházuk papjainak fizetik.5 6 A Habsburgok erdélyi vallási berendezkedésének következő fontos összetevőjét az állások betöltésének vagy más néven kandidációnak a szabályozása adta. Az 1691-es Diploma Leopoldinum elrendelte, hogy az összes tisztséget erdélyi honfiak fognak betölteni vallásra való tekintet nélkül (5. pont), ahol ugyanakkor az uralkodónak volt fönntartva a rendek beleegyezésével történő honfiúsítás joga. Erdély főtisztségeinek erdélyi honos, bevett valláshoz tartozó nemesek és előkelők közül kellett kikerülnie (7. pont). Az újonnan fölállított Gubernium 12 tanácsosa és a Királyi (korábban Fejedelmi) Tábla 12 ülnöke közül legalább 3-3 katolikusnak kellett lennie. (9. pont) A fentiekkel szemben az Alvincziana Resolutio már a református-katolikus paritást szorgalmazta a Guberniumon és a Királyi Táblán belül a többiek rovására, amikor úgy rendelkezett, hogy ha nincs alkalmas evangélikus vagy unitárius jelölt, akkor az üresedő helyeket az uralkodó reformátusokkal vagy katolikusokkal fogja betölteni, úgy hogy a reformátusok és katolikusok száma egyenlő legyen. Az 1699-es katolikus pótdiploma a Diploma Leopoldinum főtisztségeire hármas jelölést írt elő, amelyből egy személynek mindig katolikusnak kellett lennie, valamint előírta, hogy városi, mezővárosi tisztségekre a katolikusok - nem katolikusok egyenlő számban („aequali numero”) alkalmazandók. Ezt a meglehetősen homályos rendelkezést a Birodalom kormányzata már III. Károly időszakában hajlamos volt a katolikusok és protestánsok 1:1 arányaként értelmezni. A pótdiploma végrehajtása természetesen késett: a vezető elit többsége változatlanul 5 Endes Miklós: Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története. Bp., 1935. (továbbiakban: Endes, 1935.) 273. p. 6 Kovács, 2005.
