Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - TANULMÁNY - Kovács Kálmán Árpád: A katolicizmus terjesztése az erdélyi protestánsok között az 1760-70-es években
4 Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008) például az egyház anyagi ügyeivel kapcsolatos kérdésekben.2 3 4 Az uralomváltás 1686 és 1699 közötti időszakában, a törökellenes háború során Erdély helyzete gyökeresen megváltozott. 1690-91-ben a Habsburg császár, I. Lipót híres okiratával, a Diploma Leopoldinummal szabályozta Erdély közjogi viszonyait. A Diploma Leopoldinumot 1691-ben a rendek is elfogadták, s ez másfél évszázadra az osztrák császári dinasztiához kötötte Erdélyt. Ettől kezdve a politikai életben a katolikum és a Habsburg-pártiság mindinkább egyet jelentett. Lipót diplomája nem ismerte el az erdélyi fejedelemség szuverenitását, hanem a királyi korona jogán birtokolt tartománnyá tette, s élére a gubernátort - főkormányzót -, illetve a Guberniumot, a főkormányszéket állította.:* Bár a diploma szerint a felekezetek egymáshoz való viszonyában nem történt változtatás, a katolikusok megbékítésére a Diploma Leopoldinum elrendelte, hogy a katolikusok építhetnek Kolozsvárott új templomot imaházuk helyén, és Fehérvárott megújíthatják Báthori Kristóf leromlott templomát, valamint ugyanazon szabadsággal gyakorolhatják vallásukat és építhetik templomaikat, mint a többi bevett vallások hívei, tehát ha kevesen vannak és jövevények, akkor magánúton, ha számosabbak, akkor nyilvánosan. Ez utóbbi rendelkezés elméletileg (protestáns felfogás szerint) elhárított minden akadályt a katolikusok vallásegyenlősége elől. Ezek az engedmények mégsem elégítették ki a katolikusokat, akik sérelmeik ügyében a Diploma rendelkezése (3. pont) alapján tárgyalásokat folytattak a protestánsokkal. Ezek kudarca után uralkodói döntőbíráskodás igyekezett a vitát rendezni. A Habsburg-érdekek erdélyi meghonosítása magával hozta a katolikusok sérelmeinek fokozatos érvényvesztését, sőt olyan további térnyerést is, amely a katolikus felfogás szerint a valós vallási egyensúly megteremtését szolgálták. Természetesen a katolikusok ezt nem a bevett vallások közötti egyensúlyként, hanem a katolikus és a nem katolikus vallások közötti egyensúlyként értelmezték. A katolikus térnyerés legfontosabb dokumentumai azok az általában uralkodói oklevelek, diplomák formájában kiadott iratok voltak, amelyeket a kortársak külön-külön is Diploma Leopoldinumként emlegettek. Közkeletű elnevezéseiken ezek a következők voltak: az 1693. április 9-i vallásügyi pótdiploma; az 1693. május 14-i Alvincziana Resolutio (Alvinczi-féle döntés); az 1699. február 16-i első uniós diploma; az 1699. szeptember 5-i katolikus pótdiploma és az 1701. március 19-i második uniós diploma. Ezeknek legfontosabb római katolikusokat érintő rendelkezései a következők voltak. 4 A vallásügyi pótdiplomában úgy rendezték az egykori katolikus javak kérdését, hogy a rendek ígéretet tettek arra, hogy 15 ezer Ft-on 2 Marton József — Jakabffy Tamás: Az erdélyi katolicizmus századai (képes egyházmegye-történet). H.n. [Kolozsvár], 1999. (továbbiakban: Marton- Jakabffy, 1999.) 38-39. p. 3 Uo. 4 Kovács, 2005. (A vallási unióval a későbbiekben szeretnék részletesen foglalkozni.)
