Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Albert András: Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus

30

Egyháztörtcneti Szemle IX/1 (2008)

székhelyének Bécsbe való áthelyezését.12 Bethlen Miklósnak nagy tekintélye és tisztelete volt a bécsi udvarban. 1695-ben — bécsi követsége alkalmával — I. Lipót császár teljesítette az Erdélyi Fejedelemség kéréseit. Grófi rangot kapott politikai munkásságának elismeréseképpen. A császári kegy és az elismerés sem tudta eltántorítani küldetésének céljától. Erélyes fellépésével mindig elérte azt, hogy Bécs tartsa be a Diplomában vállalt kötelezettségeket. Bécs azon szándéka és terve, hogy a magyarországi protestánsokhoz hasonlóan járjanak el az erdélyi protestánsokkal, Bethlennek köszönhetően nem sikerült. Az 1701-ben tartott erdélyi országgyűlés emlékiratba foglalta az őt ért sérelmeket. Az emlékirat megfogalmazója és felterjesztője Bethlen Miklós kancellár volt.13 Az ő sikeres diplomáciai, taktikai játszmái megakadályozták, hogy a protestánsok üldöztetéseknek legyenek kitéve. Bethlen nemcsak pártfogókat és barátokat szerzett cselekedeteivel, hanem ellenségeket is. Ilyen ádáz ellensége volt Rabutin, a Nagyszebenben szolgáló császári katonai főparancsnok. Arra az alkalomra várt, amikor Bethlent megvádolhatja, és börtönbe zárhatja. Ez akkor következett be, amikor kitört a II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc. Bethlen Miklós hűséges maradt Lipóthoz és nem csatlakozott a szabadság- harchoz. Politikai tisztánlátása arra ösztönözte, hogy újra a régi diplomáciai, jól bevált eszközökkel szerezzen érvényt a szabadságjogoknak. Mivel Erdély és a Magyar Királyság nem rendelkezett a kornak megfelelő katonai, anyagi, gazdasági háttérrel, csak idő kérdése volt, hogy a szabadságharc mikor bukik el. Bethlen így többet használt hazájának és a protestantizmus ügyének. Bethlen Miklós számolva Erdély különválásával, egy tervezetet készített Columba Noé címmel.14 Ebben az emlékiratban Erdély védelmét és a béke helyreállítását akarta szolgálni. Azt javasolta, hogy Erdély kapjon református fejedelmet tekintettel arra, hogy a református vallás volt a domináns vallás. A megválasztandó fejedelem I. Lipót császár és a török szultán protektorátusa alatt álljon. Feleséget pedig az uralkodói házból vegyen. A röpirat sajnos nem érte el rendeltetésének célját, mert Rabutin főparancsnok kezébe került, és 1704. június 20-án Bethlen Miklóst felségárulás és a törökkel való titkos egyezkedés címén börtönbe záratta. Rabutin eredeti szándékában Bethlen kivégeztetése állt. A kancellár útjában állt minden politikai törekvésének, ezért látta jónak félreállítani Bethlent. Minden próbálkozása kudarcba fulladt. Bár a főkormányszék bűnösnek ítélte Bethlent, kivégzéséhez nem járult hozzá.15 A kivégzés helyett négy esztendős szenvedés és fogság várt rá. Szebenből Bécsbe vitték. Itt a „pedicium delegatum” megerősítette a szebeni ítéletet. A miniszteri értekezlet, mint legfelsőbb bíróság felmentette a vád alól.

12 LUKINTCIT IMRE: A bethleni Bethlen család története. Bp., 1927. 359. p.

13 EOE.XX. köt. 433. p.

14 R. VÁRKONYT ÁGNES: Bethlen Miklós gróf, a politikus. In: Erdélyi Múzeum. LV. köt. Kolozsvár, 1993. 1-2. fűz., 12. p.

15 Juhász ISTVÁN: Bethlen Miklós politikai pere. Kolozsvár, 1944. 76. p.