Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Albert András: Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus
Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus 29 erdélyi fejedelemmé választása (1690. szeptember 15.) pillanatnyi riadalmat keltett a bécsi udvarban. Ezt a politikai űrt használta ki az éppen Bécs városában tartózkodó Bethlen Miklós, akinek — a külföldi államok diplomatáinak segítségével — sikerült rávennie I. Lipót császárt a Diploma Deopoldinum (1690. október 16.) kiadására.'J A Diploma szabályozta Erdélynek a császárhoz való viszonyát és a protestáns egyházak számára a szabad vallásgyakorlatot, a protestáns templomok, iskolák és parókiák — illetve ezek jövedelmeinek — szabadságát. Megerősíti benne Lipót az adományokat, kiváltságokat, címeket és fenntartja az érvényben lévő törvényeket, törvényhozás és közigazgatás régi formáját. Az újonnan bemutatott Diplomat a fogarasi országgyűlésen (1691. január 31.) elfogadták és a fejedelemség vívmányait a továbbiakban is megtarthatták.10 Bethlen Miklós politikusi pályáján egyre több szerephez jutott. A fejedelmi tanács és az országgyűlést helyettesítő deputációnak tagjává választották. Mindkét testületben vezetői szerepet töltött be. I. Lipót császár aranylánccal és a Máramarosi főispánsággal tüntette ki. Az 1691-ben megalakult Erdélyi Főkormányzószéknek Bánffy György lett a gubernátora. Bethlen néhány szavazattal maradt el, így ő lett a főkancellár.11 Bethlen főkancellári minőségében rendkívül éberen őrködött, hogy az Erdélyi Fejedelemségnek a Diploma heopoldinumbxa. biztosított jogai csorbát ne szenvedjenek. Különös figyelmet fordított az Erdélyi Fejedelemségben bevett vallások és ezen belül a protestáns vallások (református, szász lutheránus, unitárius) jogainak biztosítására. Vigyázott arra, hogy a bevett vallások közötti egyensúly és jó kapcsolat fennálljon. Meghiúsította a bécsi kormánynak azt a politikáját, amely Erdély ügyeibe való beavatkozását tűzte ki célul. Nagyon ügyes politikai játszmát folytatva akadályozta meg a jezsuitáknak Erdélybe való betelepülését, valamint a főkancellár '' Anglia akkori bécsi majd később konstantinápolyi nagykövete lord William Paget volt. O volt egyike azon külföldi személyiségeknek, aki alaposan ismerte a királysági és az erdélyi protestánsok gondjait. Bethlen Miklós Erdély kancellárjaként többször fordult hozzá a protestánsok vallási sérelmeinek a panaszaival. Maga Paget emlékezik meg róla, hogy 1690-ben Bethlen Miklós nyújtott át neki egy, az erdélyi protestánsok helyzetének javítására Anglia segítségét kérő dokumentumot. Bethlen Miklós ráhatásának köszönhetően Paget megpróbálta elérni, hogy az Erdélyi Fejedelemséget, mint önálló államot vegyék be a béke- szerződésbe. Ez sikerült is. Erdélyt bevették a török elleni Ligába és a császár szavatolta Erdély jogát a békére. Lord William Paget Anglia nagykövete iratai között őrizte a Megfontolások Erdély státuszának meghatámzása érdekében című írást. Ld. William Paget jelentései Earl of Nottinghamhez 1690-1691. PRO SP 80. 1695. november 1-i beszámolója. British Library Kézirattár. 8880-12, 8880-67- 72. Idézi: R.VÁRKONYI ÁGNES: Amiről Bethlen Miklós Önéletírása hallgat. In: Konmk, 1997. július. (Online: www.komnk.org — 2007. december.) 10 Erdély története II. (1606-1830-ig) Szerk.: KÖPECZI BÉLA. Bp., 1988. 881-885. P11 Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Szerk.: SZILÁGYI SÁNDOR. Bp., 1898. XX. köt. (továbbiakban: EOE.) 67-70. p.
