Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 3. szám - RECENZIÓK - Csohány János: Jó utána lenni...
Recenziók lOl Balázs Győző: Jó utána lenni... A szöveget gondozta és jegyzetekkel ellátta: Molnár Sándor Károly. Miskolc, Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon, 2007.191 old. Válságba jutott iskolai életünk rémisztő hírei hallatán jó egy igazi tanár - tegyük hozzá, vallástanár - emlékiratát olvasni, ami az ideális tanár-diák kapcsolat példáját adja. Kölcsönös tisztelet és szeretet határozza meg a szerző visszaemlékezéseiben a tanárdiák, általában a felnőttek és fiatalok kapcsolatát. Lám úgy is lehetett és lehetne ismét. Idejében ásta elő a kézirattárból Molnár Sándor Károly Balázs Győző munkáját, és készítette el tudományos igényű kiadvánnyá, bő jegyzetanyaggal ellátva. Úgy tette mindezt, hogy a nagyközönség számára letehetetlen olvasmány maradt. Molnár Sándor Károly a Károli Gáspár Egyetem Református Hittudományi Karának elvégzése után az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem szakon tanul, jelenleg éppen Lipcsében ösztöndíjas, ugyanakkor doktori fokozat megszerzésére készül és e könyvével is tanújelét adta történészi, egyháztörténészi tehetségének, elhivatottságának. Balázs Győző (1893-1973) gimnáziumi tanár emlékirata születésével, gyermekkorával kezdődik és az 1918-19-es tanév kezdetével ér véget, amikor a Debreceni Tudományegyetem Református Hittudományi Karának 1917 nyarán történt elvégzése után második tanévét kezdhette a Debreceni Református Kollégium Főgimnáziumának segédtanáraként. Ez akkori élete sikerének csúcsát jelentette. Egyelőre megmenekült attól, hogy pappá kelljen válnia és már második tanévét kezdhette azon a pályán, ami vágyai netovábbja volt, és amire egész addigi élete során titokban készült. Ez az ember tanárnak született, és az lehetett élete legaktívabb szakaszában több mint három évtizeden keresztül. Ebben a kötetben nincs még szó arról, hogy volt gimnáziumában, a Miskolci Református Lévay József Gimnáziumban eltöltött sikeres vallástanári működését az egyházi iskolák államosítása törte derékba. Vallástanárra az állami iskolákban az államosítást követő tanévben még szükség volt, mert akkor még kötelező tantárgy maradt a hittan, de az 1949-50-es tanév elejére már fakultatívvá, gyakorlatilag nem kívánatossá, felszámolandó- vá vált. Fel is számolták a legtöbb iskolában, a középiskolákban pedig maradéktalanul. A könyv7 igazi emlékirat, aminek a középpontjában maga az író áll. Saját sorsának alakulását, lelkének finom rezdüléseit veti papírra mindenek előtt. Van mit írnia. Finom a lelke, költői,
