Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 3. szám - RECENZIÓK - Csohány János: Jó utána lenni...
102 Egyháztörténeti Szemle IX/3 (2008) mondhatni mimóza lélek. Bámulatos gyermeki tisztaság, érzékenység maradt meg habitusában, valami félben maradt felnó'tté válás jellemezte. Ez nem eredményezett azonban infantilisságot, hanem költó'i tehetséget, beállítottságot takart és megindokolja, hogy miért volt ifjúságpárti tanár. A mai olvasók egy részét talán zavarja a sok túlérzékenykedés, a sok sírás - nem csupán átvitt értelemben - ami minduntalan eló'bukkan önvallomásában. Szerintem ez az őszinteség jele. Bizalommal tárja fel az olvasónak lelkét és nem csupán a vele történt eseményeket, hanem mintegy beavatja őt élete történései mellett lelke rezdüléseibe is. És ez a lélek sokat rezdül. Elanyagiasodott világunkban üdítővé tud lenni egy ilyen bensőséges olvasmány. Nem maradt ki azért a környezet, a kor bemutatása sem Balázs Győző írásából. Nyitott szemmel járt ő a világban annyira, amennyire kellett. Elboldogult a világban, sokoldalúan praktikus tudott lenni. Ezért is volt kiváló cserkésztiszt. Néprajzos számára is fontos adalékokat szolgáltatnak pontos megfigyelései, amiket a családja körében, a faluban, aztán miskolci kosztos diákként, majd az iskola konviktusának családoknál elszállásolt ún. externátusában eltöltött nyolc éve, vagy hittanhallgatóként debreceni albérlete egy esztendeje alatt gyűjtött. Árgus szemmel figyelte diáktársait, tanárait, általában a felnőtteket. Gondos és részletes megfigyelése éles elméjű elemzéssel párosult. Megírta, hogy milyennek kell lennie tanárnak, diáknak. Ő maga igyekezett olyan lenni. Sikerült neki. Már debreceni gimnáziumi segédtanársága alatt sugározta tanítványai felé azt a szeretetet, amit mindig számon kért tanáraitól, s ami azok értékelésének legfőbb mércéje volt részéről. Diákjai rajongásig szerették, de tanultak is nála és kimagasló eredményt értek el. Feltárul vallási beállítottsága is a szerzőnek. Ez jogos, hiszen lelkészi oklevéllel rendelkező tanárról van szó, aki Miskolcon a Református Lévay József Gimnáziumban ráadásul vallástanár volt. Igaz, hogy ebben az emlékiratban nem jut el a miskolci vallástanári évek tárgyalásáig, de az a lelkűiét azért kitűnik az 1919- ig terjedő életévek bemutatása során is. A kultúrprotestantizmus legjobb értelmű képviselője volt Balázs Győző. Ismerte és elismerte a tudomány eredményeit úgy, mint amik Isten akaratából és segítségével születtek. A tudomány nála nem ütközött a vallással, sőt azok valami tiszteletreméltó együttélésben erősítették egymást felfogásában, és ez sugárzott munkálkodása által környezetére. Fennkölt humanitás, mérhetetlen segítőkészség fakadt bibliás hitéből, ami viszont a pietista kegyességi formát elutasította, részben azért, mert az élet iskolájában rosszul
