Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Albert András: Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus
28 Egyház történeti Szemle IX/1 (2008) káját. Ebben a röpiratban feltárta a nagyközönség előtt az ártatlanul elítélt és a gályarabságra hurcolt dunántúli protestáns lelkészek és tanítók sorsát. Kimutatta az üldözések egyedüli okait. Ezek voltak a protestantizmus ellen indított harc, a rekatolizációs törekvések kezdetei. A következő évben elveszítette testi és lelki atyját, támogatóját, Bethlen Jánost. A protestantizmus ügyének megoldása mindinkább az ő vállára nehezedett. E cél érdekében létrehozott mozgalomnak ő lett a vezéregyénisége. Nem is lehetett volna jobb vezére e mozgalomnak abban a korban, amikor az Erdélyi Fejedelemség és egyben a magyar protestantizmus léte veszélyben forgott. O volt az előre látó politikus, aki felismerte a nagyhatalmi pozíciók változását és annak negatív kihatását az Erdélyi Fejedelemségre. Az 1683-as Bécs melletti török vereség is őt igazolta. A vereség után az európai hatalmak összefogásával felszabadító háború indult el. Az Oszmán Birodalomnak befolyása egyre csökkent a térségben. Bethlen Miklós tudta, hogy ez utat nyit a rekatolizációs törekvéseknek mind a Magyar Királyságban, mind az Erdélyi Fejedelemségben is. Jól ismerte annak a Habs- burg-udvarnak a politikáját, amely vérbe fojtotta a vallásszabadságot és az „alkotmányt” Magyarországon. Politikusi elgondolásában legjobb védekezés a megelőzés. Tudta, hogy az Erdélyi Fejedelemség önmaga nem tudja megvédeni függetlenségét, ezért a diplomáciai utat kell választani. Elgondolása szerint a fejedelemség alkotmányának és vallásszabadságának előzetes biztosításával egyességet kellene kötni Lipót császárral, önként hódolva neki. így megelőzhető lenne az a veszély, hogy a Habsburg császár a fegyveres beavatkozás útján feltételek nélkül vegye birtokba Erdélyt. A zseniális elgondolás kivitelezését meggátolta az erdélyi országgyűlés. Elvetették azt az egyességet, amelyet Lipót kész lett volna megkötni.7 Erdély önkéntes meghódolása megérte volna neki a feltételeket, mivel a fejedelemség fontos volt stratégiai szempontból. Lipót jól tudta azt, hogy az Erdélyi Fejedelemséggel a hátában nem biztosított a Habsburg Birodalom biztonsága. 1688. május 9-én bekövetkezett az, amitől Bethlen Miklós tartott. A császári csapatok birtokba vették a fejedelemséget. A feltételeket Lipót diktálta. A Moribunda Transsylvania című röpiratot, évekkel azelőtt jelentette meg. Ebben javasolta, hogy az Erdélyi Fejedelemség önálló maradjon Lipót gyámkodása alatt. Az alkotmány és a vallásszabadság pedig biztosítva legyenek. Az elgondolást az udvarban nagy érdeklődéssel fogadták. Bethlen Miklós személye egy csapásra ismertté vált Bécsben.8 Az 1690-es évek elején a Balkánon történő politikai fordulat kedvező pillanatot teremtett Erdély politikai és jogi státusának rendezésében. A török visszahódította Belgrádot, Thököly átkelt a Kárpátokon és betört Erdélybe. A zernyesti csata (1690. augusztus 21.), majd Thököly Imre 7 BETHLEN MIKLÓS önéletírása. Sajtó alá rend.: V. WlNDISCII ÉVA. Bp., 1980. (továbbiakban: Bethlen- önéletírás.) II. 37. p. 8 Bethlen-önéletírás. II. 66. p.
